Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. december 5 (179. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
9041 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Törvényeink egyik célja, hogy a társadalom igazságra jusson. Ennek eszköze a múlt vizsgálata. A keserű tanulság az, hogy "semmi sem igazságos pus ztán azért, mert törvény". A mindenkori jog sajnálatos elégtelensége, hogy nemcsak a demokrácia javát, hanem a diktatúra biztonságát is szolgálhatja és kiszolgálhatja. Ugyancsak ebből az elégtelenségből adódik, hogy a demokrácia burka alatt elnézően meghúz ódhat a múltbéli diktatúra joga és jogalkalmazása. A vitában a képviselők hozzászólásai fontosak és hitelesek voltak. Fontosak, mert megidézték a kort, fontosak, mert végig szem előtt tartották a törvényjavaslat okát és célját, végül fontosak, mert figyelm eztettek a hibákra, hiányosságokra. Figyelmeztettek arra, hogy máris késedelemben vagyunk. A szándék és a megoldás keresése egymást tologatták éveken át. Most számunkra adódott lehetőség, és mi éltünk is vele. Bizonyos vagyok abban, hogy az alkotmányügyi b izottság munkájával a javaslat előnyére változott, és ehhez a képviselői hozzájárulás elengedhetetlen volt. Az anyagi jóvátételről pedig mindig azt mondtuk és most is azt valljuk, hogy e törvényjavaslat nem azért nem szól erről, mert szándékoltan elfelejte tte, hanem azért nem, mert a lehetséges alkotmányos utat kell megtalálni. Tisztelt Ház! Megköszönöm a képviselő uraknak és hölgyeknek, a hozzászólóknak mindazt, ami elhangzott. A neveket - az áldozatokét és akik most értük szóltak - a jegyzőkönyv őrzi meg. "Semmi sem igazságos pusztán azért, mert törvény..." - idéztem Montesquieu gondolatának első felét a bevezetőmben. Végezetül hadd tegyem hozzá a gondolat zárórészét is: "...de
