Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 6 (155. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
810 kelt; és végül a rövid tárgyalás miatt felelős en "igen"döntés nagyon nehezen vállalható. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Keller László képviselő úr azzal kezdte, hogy a miniszterelnök hétfő reggeli nyilatkozatára tért vissza, és félrevezető kijelentésekre utalt. (Varga Mihály: Nem először!) Én csak a Keller László képviselő úr által említett egyik tételhez s zólnék hozzá, nemcsak azért, mert csak ott vetette el a képviselő úr a sulykot, de arra gondolok, amikor hiányolta, hogy a miniszterelnök nem emlékezett meg az 1995. évi stabilizációról. A miniszterelnök emlékezett rá, és helyesen emlékeztetett rá. Nevezet esen azt mondta, hogy az egy balfogás volt. (Derültség az MSZP soraiban.) Nem ezt a szót használta, de én most ezt így összegzem. A miniszterelnök azt mondta... - és örülök, hogy van ennek az országnak végre egy olyan miniszterelnöke, aki gazdaságpolitikai képet képes megérteni és képes kommunikálni. Ez történt itt is, hétfő reggel. Nevezetesen, az 1995. évi stabilizációnak nevezett gazdaságpolitikai intézkedés az az ország potenciáljának a visszatartása volt; az ország hátra maradt, maga mögött maradt, és ezt később kellett behozni. Azóta is hozza be ezt az ország. Ami akkor történt, az körülbelül olyasmi, mint egy öncsonkítás. Hát az öncsonkításból bizonyos esetekben ki lehet nőni - néha nem. Most az ország nő ki belőle. Olyasmi jut még eszembe, mintha val aki elindulna Budapestről Debrecenbe, eljutna Szolnokig, és akkor
