Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 6 (155. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
797 annyira lehetetlen, mint libákat tollfosztani anélkül, hogy gágogjanak. Pénzt veszünk el azoktól, akik jövedelmet szereztek, központi célok végrehajtása érdekében. Nyilvánvaló, hogy akit megrövidítünk ezzel a jövedelmével, az panaszkodik, nem ért egyet, és jobb adórendszert javasol, amely számára kedvezőbb. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet Magyarországra még inkább érvényes, mint általánosságban, hiszen egy súlyos visszaesést éltünk át, ami a jövedelmeket lényegesen csökkentette, és a jövedelemelosztásban olyan arányváltozásokat hozott létre, amelyeket a társadalom csodálatos módon elfogadott, és nagyobb ellenállás nélkül elfogadott, de ez nem azt jelenti, h ogy egyetért vele, vagy szereti, vagy kedveli ezeket a jövedelemváltozásokat. Örülni kell annak, hogy ebben a nagyon nehéz alkalmazkodási időszakban a magyar társadalom olyan pozitív képet nyújtott magáról, hogy nem zavarta meg a gazdaság rendbe hozásának folyamatát. Ebből a gondolatból következik az a lényeges kritikai megállapításom, hogy adókról beszélni a költségvetési kiadások tárgyalása nélkül gyakorlatilag nem lehet, mert az adó egy teher, a költségvetési kiadás a társadalom szempontjából lehet előny ös, lehet kevésbé előnyös, és lehet nagyon előnyös, de itt van egy olyan dolog, amit költséghaszon elemzésnek szoktak nevezni, és amely elvégzése nélkül nem lehet elmondani, hogy melyik adóteher fenntartása vagy akár növelése, vagy mérsékelt csökkentése m ellett foglal állást a magyar parlament. Hiba, hogy ez a két dolog nem egyszerre van előttünk, hogy olyankor tárgyalunk adók részletkérdéseiről, amikor a kiadási költségekről még nem tudunk. Van még egy harmadik állításom is, amely az adórendszer általános tulajdonságával kapcsolatos, hogy az adóirodalom elismeri azt, hogy olyan adó, amelynek nincsenek költségei, és
