Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 28 (175. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAKONYI TIBOR (MSZP):
7491 barátkozás után jön tőlük a törvény, amelyik mega dóztatja az ösztöndíjat, és a foci hibái miatt elkaszálja a többi sportágat. Az 1996. évi sporttörvény alapján megtanulhattuk, hogy az élet, a tiszta játék az első, a jog csak másodlagos. Vállalni tudnánk azt, hogy a Ház sportbarát többsége konszenzussal d eregulálja a hatályos sporttörvény fogyatékosságait. Értelmetlen viszont ugyanazon hibák vagy új tévedések tucatjait átverni, törvényszerűvé tenni. Óvatosságra int a sportbizottság ötórás nyílt napjának rezüméje is: a sporttársadalom nem szerette, idegenül fogadta az új törvénytervezetet. Ha jól figyeltem, csupán miniszter úr volt elégedett az előterjesztésével, egyébként a kifogások és aggodalmak voltak a túlnyomóak. Ebből számunkra az következik, hogy a törvényjavaslatot csak jelentős módosításokkal lehet elfogadásra alkalmassá alakítani. Elfogadásra, főleg kétharmados részeinek megerősítésére azonban vajmi kevés valós esély van. Mi a fő baj a javaslattal? A száz paragrafushoz készült közel 200 módosító indítvány, de ez részletkérdés. Az az alapvető hibája , hogy az üzleti sport és a profi sportolás sok színvonalas és fontos rendelkezését nem számítva, legalább az anyag fele üres, felesleges, megalapozatlan, sőt több elgondolása sportellenes, jogellenes, még demokráciaellenes is. Lekezelően írták a szakaszok at. Mintha a XXI. században egy központból meg lehetne szabni, hogy mi a jó másoknak. E szemléletbeli hibára legjobban egy amerikai sportidézet világít rá így: "Ne azt mondd meg az embereknek, mit csináljanak, inkább azt mondd el nekik, milyen eredményt sz eretnél! Magad is meglepődsz majd, milyen ötletes megoldásokra találnak." Vane az életnek olyan területe, amelyikre ez az intelem a sportnál jobban illik? Ha pedig nincs, miért ellentétes mindezzel az a törvényjavaslat, ami itt előttünk fekszik.
