Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 27 (174. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
7405 (Dr. Szabó Erikát a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.) Nem tudjuk a büntető törvénykönyvet minden eset kezelésére alkalmassá tenni, é ppen ezért fogalmazott úgy a törvényjavaslat, ahogy fogalmaz. Egyébként az alkotmányügyi bizottság az ajánlás 3. pontjában írott módon módosította ezt az eredeti javaslatot. A lényege, amit mondani akarnék, hogy az ügyészség természetesen ezekben az esetek ben is készséggel rendelkezésre áll. Nyilván nem tudjuk parttalanná tenni az indítványozási lehetőséget, bárkinek nem tehetjük azt lehetővé, hogy egy már elhunyt személy személyiségi jogait erősen érintő eljárást megindítson. Hiszen tessék csak elképzelni, hogy ha eredménytelen a kérelem, ha a bíróság hoz ma, az illető halála után iksz évvel egy határozatot arról, hogy de bizony jogosan ítélték el, és semmi köze nem volt az ő cselekményének a forradalom eszmeiségéhez, akkor ez ennek a halottnak az emlékét n émiképpen érinti. Ez tehát egy olyan felelősség, amit bárki számára nem lehet biztosítani, csak a hozzátartozók számára, az meg egy adott fogalom. Aki azonban nem tud élni ezzel a lehetőséggel, az ügyészséghez korlátlanul fordulhat, és az ügyészség - amenn yiben indokolt - el fog járni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Gyimesi József felszólalása előtt két percre megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Az államtitkár úr részben elmondta, amit akartam. A p robléma az, hogy itt tulajdonképpen jelentős közérdekről van szó, hogy azoknak az embereknek, akik nem eléggé ismertek,
