Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 27 (174. szám) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
7383 millióra, ez mekkora drágítást fog jelenteni. Nem is hiszem, ho gy ez lenne az alapvető ok. Az se lehet hivatkozási alap, hogy akinek több pénze van, sok pénze van, az több bankba viszi el. Miért kell erre kényszeríteni az embereket? Nem biztos, hogy ez a jobb. Persze azt se mondom, hogy a másik, mert én sem tudom bizo nyítani. A kormánypártok sem hoztak be olyan hatástanulmányt, amiből világos lenne a számunkra, hogy vajon miért is az a legoptimálisabb megoldás, hogy az EUcsatlakozás időpontjában ez egyből, egy lépésben felugrik 6 millióra. Tehát azt gondolom, kormányp árti képviselőtársaim érvelése akkor lenne korrekt, ha lenne a kezünkben egy olyan tanulmány, amelyik bemutatja azt, hogy a bankok, a nemzetgazdaság, a megtakarító polgárok szempontjából ez a legoptimálisabb, amit benyújtottak. Azt mondom, hogy első ránézé sre nem ez a legoptimálisabb. Szerintem a fokozatos átmenet optimálisabb lenne, és megítélésem szerint ezért jó Takács képviselő úr javaslata. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Köszönöm szépen, majd a későbbiek során folytat om. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek azzal, hogy az alacsony jöve delműek megtakarítási hajlandósága minimális, hiszen a jövedelmük nagy része fix költség, és igen minimális a diszponálható jövedelem. Magyarul: alig tudnak kijönni egyik fizetéstől a másikig. De azért mégis vannak olyan alacsony jövedelműek, akiket egy jó betétbiztosítási összeggel bizonyos mértékig azért lehet
