Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 10 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
7258 Tiszte lt Ház! Valóban van hely a mezőgazdaság, az agrárium intézményi rendszerének erősítésére, javítására, szakszerűbbé tételére. Megint csak azt jelentem az én olvasatomban, hogy ez a költségvetési törvény előrelépést jelent, különösen, hogy ezek a képviselő u rak, akiket most idéztem, kikeresték azokat az elemeit, ahol további erősítés lehetséges, még a költségvetési korlátozások, forráskorlátozások esetén - pénz helyett itt forrást szoktunk mondani , tehát a pénzszűkében is. Mik ezek a területfejlesztési lehe tőségek? Mert lehet területfejlesztést vagy más témát úgy megcélozni, hogy bizony nagyon nekilendülünk, nagyon sok pénzt elköltünk rá, sok forrást irányítunk abba az irányba, és mégsem történik sok; azért, mert vagy nincs itt annak az ideje, vagy nem jó ha tásfokkal történik, vagy valahogyan nem érett rá a helyzet. Nos, hozzáteszek még egy javaslatrendszert, amit dr. Pap János képviselő úr hozott elénk, aki a holtágrehabilitációs támogatásról ír; aztán a vízügyi feladatokról, aztán az agrárkörnyezetvédelmi intézményrendszerről és végül - nem végül, de én ezzel abbahagyom - a növényvédelmi szolgáltatásról. Ezeket említem meg, és Pap János képviselő úr mindegyik esetben az indoklásában specifikus tennivalót vagy megvalósítható feladatot jelölt meg. Mert miről is van szó? Arról, hogy van az intézményrendszer az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a különböző termelési ágak vagy tényezők bizony nem optimálisan működnek. Többet lehetne termelni. Ezt mi már elhegedültük és zongoráztuk ebben a Házban néhányszor az elmúlt egykét év alatt. Magam néha röstellem is, hogy ezt már háromszornégyszer is elmondtam, de mintha nem tudnánk. Megyek az országba, különböző helyeken fölszólalok, ahogy itt is; érdemes volna talán megkérdezni, hogy hányan emlékszünk
