Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 7 (170. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FRITZ PÉTER (MSZP):
6265 sietni is kellett, mert aznap délután a városba érkezett a fideszes országgyűlési frakció, és ott be kellett mutatni ezt a vívmányt, ezt a kísérletimodelleredményt. Talán ez is bátorította a kormányt, amikor eldöntötte, hogy a 2001. év végén ne legyen vita az ország költségvetéséről. Mindenesetre felemelő érzés, hogy a haideri Ausztria mellett Magyarország és Szeged folytatja ezt a gyakorlatot, hogy kétéves költségvetést készít. Persze lehet folytatni ezt a gyakorlatot azután, hogy a kormányfő a költségvetési vita kezdetén már kijelentette: nincs ok változtatni a büdzsén. Megvan a jelszó, megvan a parancs, azt csak követni kell. Az eminens diák szegedi városvezetés egy másik korszakalkotó modellkísérletbe is belekezdett, a járó- és fekvőbetegellátás privatizációjába. Pedig tudja, hogy elképzelése ellentétes az el őkészületben lévő egészségügyi privatizációs törvény elképzeléseivel. Tudja, hogy nincs az azt megalapozó és elfogadott nemzeti egészségfejlesztő program, nincs reformkoncepció. Tudja, hogy elképzeléseivel nem ért egyet a szakma, az érdekképviseleti szerve zet, és itt az Országgyűlésben több kormánypárti képviselő sem. Akkor miért erőlteti keresztül elképzelését, és a kormány miért tűri ezt? Ki tudja? Ezek után ne csodálja a szegedi városvezetés, ha egyéni kiscsoportos gazdasági érdeket sejt mögö tte mindenki. De nem sorolom tovább. A fideszes városvezetést a közgyűlésben felszólították, hogy tisztázza magát. Mi lett erre a válasz? Perrel való fenyegetőzés, vádaskodás. De tanulékony ez a városvezetés! (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az i dőkeret leteltét.) Tisztelt Képviselőtársaim! A válaszom most az, hogy ez nem szegedi gondolat, a szegedi gondolatot két év múlva fogja megismerni a kormány és a városvezetés, de nem fog örülni neki. (Bauer Tamás tapsol.)
