Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 7 (170. szám) - A nemzeti kulturális alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
6135 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtá rsak! Diákkoromban azt tanultuk, hogy amennyiben egy levezetés, következtetés, következtetéssor téves premisszára - vagyis előzményre, kiindulópontra - épül, akkor mind a részeredmények, mind a végeredmény megbízhatóan rossz lesz. A most tárgyalt T/3042. s zámú törvényjavaslat hangsúlyozott célja az, hogy megerősítse: legyen a nemzeti kulturális alapprogram a hazai kulturális élet egyik legfőbb pénzügyi támasza, a nemzeti és egyetemes értékek létrehozásának és megőrzésének, valamint határon túli terjesztésén ek támogatása révén. Ezt az előterjesztő igen dicséretesen, már az általános indoklás első bekezdésében leszögezi, magam is onnan idéztem, bár az államtitkár úr is fontosnak tartotta ezt megemlíteni. Azonban a kitűzött cél végrehajtási utasításához a premi ssza - kiindulási pont - a következő mondatban olvasható és így szól: "Az NKA megőrizte önállóságát az elkülönített állami pénzalapok 1995ben életbe léptetett megszüntetése, illetve összevonása után is." Amennyire egyetértünk a korábban megfogalmazott els ődleges célban, oly mértékben elutasítjuk ez utóbbi állítást. Ez ugyanis egyszerűen nem igaz, és már csak az alapító és működtető önámítását látjuk benne jóhiszemű pillanatainkban. Ugyanis a szakmai kollégiumokon keresztül felerősödő függőség 1995 óta olya n mértékűvé vált, hogy ennek a premisszának a változatlan hangoztatása cinkosság gyanújába keverheti a minisztériumot. Senki sem hiszi el, hogy a helyzettel ne lennének tökéletesen tisztában. A helyzet: az NKAkuratóriumok, szakkollégiumok döntései legaláb bis részben megkérdőjelezhetők, amint azt a kultúra különböző területeiről és irányaiból érkező jelzések bizonyítják. Nem állítjuk, hogy az ilyen döntések hátterében feltétlenül bátorság vagy valamiféle rosszindulat húzódna meg. (20.30)
