Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 7 (170. szám) - A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
6094 egyidejűleg nem védi a lakosság eddig szokásban volt jogosítványait. Nem tudom, hogy például erre a felhatalmazásra hivatkozva - és most szándékosan kirívó példákat említek - megtilthatjae az önkormányzat a nyári konyhákban történő főzést, vagy szabályozhatjae azt, hogy mivel fűthetnek a lakók és mivel nem. Tudom azt, hogy sok háztartás a szén és a tűzifa között bármit eléget, ami csak hőt ad, legyen az rongy, tejfeles pohár, tejeszacskó vagy étolajos flakon, de azt is tudom, hogy csak szükségből teszik ezt, továbbá azt is látom, hogy az ilyen jellegű légszennyezés eltörpül az ipar vagy a közúti közlekedés légszennyezéséhez viszonyítva. Most, az általános vita keretében szükségesnek érzem képviselőtáraim figyelmét felhívni a lakossági érdekek sérelmének fokozódó veszélyére. Tisztelt Ház! Végezetül hadd említsem meg egy másik gondomat! A törvényjavaslat 2. §a szerint felhatalmazást kap arra a miniszter, hogy a vízvédelmi szempontból kiemelt , védelemben részesítendő felszíni vizeket és azok vízgyűjtő területeinek határait rendeletben határozza meg. Természetesen nem ezt a jogosítványt kifogásolom, hanem a törvényjavaslat felemásságát. A védelemre szoruló vízgyűjtő területeken ugyanis gyakran gazdálkodnak, azaz a védetté nyilvánítást elrendelő miniszteri döntés következményeként káresemény vagy jelentős jövedelemkiesés is érheti a gazdákat. A természet védelméről szóló törvény szerint a tulajdonos vagy a földhasználó köteles eltűrni, hogy a ter mészetvédelmi hatóság korlátozza a tulajdonjogot, ugyanakkor a törvény arról is intézkedik, hogy az így okozott kárt a tulajdonos számára meg kell téríteni. Eddig már több olyan esetről hallottam, hogy a természetvédelmi hatóság korlátozta a földtulajdonos ok
