Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 7 (170. szám) - Dr. Kelemen András (MDF) - a külügyminiszterhez - "Megfeledkezhetünk-e az áttelepítettek kárpótlásáról?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
5956 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt emlékezetünkbe kell idézni az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett párizsi békeszerződés vonatkozott, említett 29. cikkét, amely szerint a szövetséges és társult hatalmak min degyikének jogában áll lefoglalni, visszatartani, felszámolni vagy bármi más intézkedés alá vonni mindazokat a javakat, jogokat és érdekeket, amelyek a jelen szerződés életbe lépése idején saját területükön vannak és Magyarország vagy magyar állampolgárok tulajdonai, és az ilyen javakat vagy azoknak jövedelmét tetszés szerint felhasználni azoknak az igényeknek a határain belül, amelyek a maga és állampolgárai részéről Magyarországgal vagy ennek állampolgáraival szemben fennállnak. Ugyanakkor ez a cikk valób an kötelezettséget tartalmaz, mint ahogyan azt képviselő úr is mondta, a magyar kormányra nézve, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek a javait e cikk értelmében elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja - tehát a magyar kormány. Emlékeztet ek arra is, hogy bizonyos vonatkozásokban sor került, de csak részleges kárpótlásra, mind a magyarcsehszlovák, mind pedig a magyarjugoszláv viszonylatban 1964ben. 1993ban - hogy ugorjak egy kicsit - az Igazságügyi Minisztériumban elkészült az állampolg árok tulajdonában az állam által kötött nemzetközi szerződéssel okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény első tervezete. A tervezet átfogó megoldást kíván nyújtani a külföldi volt magyar tulajdonok és követelések rendezésére, a Magyarország álta l kötött vagyonjogi megállapodásokat is alapul véve. Ezt szeretném hangsúlyozni, hiszen ez képezi az alapvető jogi vita tárgyát. Akkor, nem tudni, mi okból, de végül is a kormány a tervezetet nem terjesztette az Országgyűlés elé.
