Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. november 7 (170. szám) - Bejelentés képviselő frakcióból történő kilépéséről - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. BOGNÁR LÁSZLÓ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
5894 képviselőtársam az idei felmérés szerint. Ez a mi felelősségünk. Átlagosa n tíz évvel rövidebb minden nyugateurópai lakosság átlagánál a magyar népesség élettartama - tehát ebből a szempontból kötelességünk. A felmérések adatai alapján egyértelmű, hogy gyökeres változás nélkül nemhogy a sportnak nem lesz utánpótlása, de a nemze tnek sem lesz jövőt hordozó, egészséges emberanyaga. Ez fogalmazódik meg, és ezért fontos nekünk most ezt a törvényt meghozni. Remélem konszenzus lesz, én is a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről örömmel veszek részt a hatpárti egyeztetésen, valamit ki kell találnunk, ha nem is pontosan ugyanazt és azokból, amit beadtak; módosító javaslatként szeretnénk bevinni, hogy minden tanítási napon tanórai testnevelésben részesüljenek a fiataljaink. Hiszen akkor lehet csak esélye ennek a nemzetnek, ha egy beláthat ó időn belül lesz egészséges ifjúsága, ha ez megtörténik. Ellenkező esetben nem látunk remény erre - mondják a testnevelők. Súlyos szavak, még egyszer: ellenkező esetben nem látunk reményt sem erre. SzentGyörgyi Albert is ezt említette. Engedjék meg, hogy megint egy 1930as idézetet olvassak fel tőle, amelyet az országos testnevelési kongresszuson mondott: "A testnevelés a lélek és főleg a jellemnevelés leghatásosabb eszköze, foglalja el a helyet a szükségének megfelelő teljes mértékben az iskolai nevelés egész vonalán, mégpedig az ifjúságnak újabb megterhelése nélkül, tehát az értelmi nevelésre szánt oktatás és tanulási idő megfelelő csökkentése útján." - mondta SzentGyörgyi Albert 1930ban. Tehát történelmi pillanat van most. Mikor, ha nem most hoznánk m eg ezt a sporttörvényt és ebben a mindennapos testnevelést? Bízom abban, hogy a nemzet törvényhozó
