Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 20 (167. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
5291 vitanapon - kormánypárti felszólalókra gondolok, termé szetesen - inflációs várakozások gerjesztésével vádolták az ellenzéki képviselőket. Nos, a 8,5 százalék is alacsonynak tűnik, 9,510 százalék közötti lesz az idei évre a várható fogyasztói áremelkedés. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk arról, hogy az infláció terén bármiféle eredményt a kormány elért volna. Hozzá kell azonban tennem, hogy nem azért bírálom a kormányt, mert ilyen magas a fogyasztói árindex emelkedése. Ezt döntően ugyanis a kormány hatókörén kívüli okok idézték elő. Csak a mai nap ada tait említeném: a Brentolaj ára 31 dollár 10 cent volt novemberi előrejelzésre, az amerikai könnyűolaj ára hordónként meghaladta a 33 dollárt. Azért fontosak ezek az adatok, mert az OPEC tagállamainak nyárutón hozott döntése utáni fejleményeket mutatják. Akkor még sokan bizakodtak abban, hogy a termelés valamelyest gyorsuló növekedése megállíthatja az áremelkedést, sőt megfordíthatja ezt a folyamatot. Ma már látjuk, hogy nem ez történt. Ilyen körülmények között a kormánynak is felül kellene bírálnia állásp ontját, mert a hagyományos elképzeléseik nyilvánvalóan nem állják meg a helyüket. Lehetetlennek tartom, hogy jövőre 57 százalék közötti, 2002ben pedig 46 százalék közötti legyen az infláció. Ezt a magyar gazdaság külkereskedelemérzékenysége, a csúszóle értékelés, a növekvő importárak, a dollár ma is annyit emlegetett erősödése, az euró gyengesége egyaránt alátámasztja. Azt is látni kell, hogy a világgazdaság amikor egy fellendülő szakaszba ér - és most abban van , akkor az áremelkedés üteme, ha nem is n agy ugrásokkal, de gyorsul, és a magyar gazdaságpolitikának az a külön balszerencséje, hogy akkor tudta volna az inflációt 10 százalék, majd 5 százalék alá nyomni, amikor ez az ellentétes tendencia a világgazdaságban megindult.
