Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 4 (153. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
52 van!) Ami viszont zavarba ejtő: kinek és milyen indíttatással van gondja a "nemzeti" szóhasználattal, a nemzeti eszmékhez kötődés előmozdításával, avagy a nemzeti eszme ápolásával? Mert az igencsak hamis állítás, hogy két Nemzetije nem lehet egy országnak, hiszen ha jól értem, most már egy sincs, mert ami ez idő szerint a Nemzet i nevet viseli, az egy gazdasági társaság, részvénytársaság, kultúraközvetítés és vállalkozás pedig nehezen mosható egybe, legalábbis a nemzet épeszű polgárai körében. Azt persze értjük, hogy az Erzsébet téren néhány milliárd fejében létesült szemétgödör h elyett, ha Isten is megsegít bennünket, egyszer majd csak lesz egy új épület és nemzeti társulat. No de addig? Miért ez a sietség? Vajon ki vagy mi indokolja a nemzeti társulat kiiktatását kulturális életünkből? Miért kényszerítik ki a nemzeti, azon belül a polgári eszményekhez kötődő művészekből és egyszerű emberekből azt a ma még csak halkan megfogalmazott kérdést: ez lenne a mi kulturális tárcánk? Ha pedig nem, akkor kié? Reméljük, hogy mindez csupán tévedés, a bürokraták tévedése, mert számunkra, jobb é rzésű polgárok számára a Nemzeti Színház az, amit Németh Antal mondott 1937ben, a centenárium évében, idézem: "Lélek és szellemiség, spirituális vár, amelyet nemzedékek építettek, építenek, és amely nem készül el soha, mert maga az örökké fejlődő élet." K öszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP és az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Várhegyi Attila államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának áll amtitkára :
