Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 20 (167. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
5093 örülök annak, hogy a törvényjavaslat enyhíti az 1999. évi CXXV. törvény 6. számú mellékletének (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat, mely szerint nem igényelhet önhibáján kívüli hátrá nyos helyzetére hivatkozva költségvetési támogatást az az önkormányzat, amelynél bármely oktatási intézmény kihasználtsága nem éri el a 70 százalékot. Nos, ez a mérték a 70 százalékról 2001től 50 százalékra csökken, lehetővé téve az ilyen helyzetű települ éseken lévő iskolák további fenntartását. Hogy mennyire fontos az ország jövője szempontjából az ilyen intézmények fennmaradása, hadd idézzem fel századunk legnagyobb magyar oktatáspolitikusának, Klebelsberg Kunónak azt a gondolatát, mely szerint egy baran yai óvoda bezárása szellemi téren lehet olyan veszteség, mint egy egyetem megszűnése. Miért lenne veszteség egy iskola elsorvadása? - kérdezik gyakran. Erre akár nemzetközi példák idézésével is felelhetnénk. A fejlett országok mindegyikében ma már az az al apelv, hogy oda építenek iskolát, ahova az iskolaköteles kisgyermekek még gyalogszerrel is el tudnak jutni. Megbuktak mind a gazdasági racionalitás, mind a pedagógiai követelmények vizsgáján azok a korábbi elképzelések, törekvések, mint például a körzetesí tés vagy a buszoztatás. A körzetesítés idején a gyermekek esőben, fagyban, hosszú gyaloglásra kényszerültek, az iskolabuszok pedig a gyorsan emelkedő üzemanyagköltségek miatt erőn felüli anyagi áldozatokra kényszerítették mind a szülőket, mind pedig az önk ormányzatokat, és most a pedagógiai oktatókról ne beszéljünk. Kiderült, hogy a legolcsóbb megoldás egyben a leginkább humánus megoldás, az, ha az iskolák a családok és a gyermekek közelében vannak. Tanulnunk kellene a nálunk fejlettebb országok oktatáspoli tikai vakvágányainak a keserves tapasztalataiból, s fogadjuk el azokat a tanulságokat, amiket ők már levontak önnön hibáikból. Támogassuk a kistelepülési
