Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - NAGYIVÁNYI ZOLTÁN (MSZP):
4826 NAGYIVÁNYI ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. A gyógyszerkasszával összefüggő kérdésre szeretnék egypár szót mondani, ami többször szóba került. De nem magáról az összegről, mert már többször elhangzott, hogy az kevés és alábecsült, és valószí nű feszültségeket fog okozni. Nem is az ártárgyalásról, annak időszerűségéről, mikéntjéről, hanem inkább arról, hogy ezeknek a gyógyszerártárgyalásoknak van egy rettentő nagy hibája: hogy nem észlelhető mögötte egy stratégia, ami hosszabb távra a gyógyszer kassza, az egészségügy és a gyógyszergyártók együttműködését bizonyos irányba meghatározná. Ezen belül úgy érzem, hogy ezek a gyógyszerártárgyalások egy hibás hipotézisből indulnak, miszerint a gyógyszeripar az egyik legjövedelmezőbb iparág, tehát kvázi ko rlátlan mértékig lehet az áralkut folytatni annak érdekében, hogy a gyártók egyre olcsóbban kényszerüljenek az árujukat eladni, hisz állami támogatás nélkül a gyógyszergyárak tevékenysége gyakorlatilag nullának tekinthető; tehát a gyógyszergyárak ki vannak az államnak szolgáltatva. Ezt a szituációt lovagolják meg önök, hogy nagyon sok pénz van a gyógyszeriparban. Szeretném mondani, hogy volt, van is, ennek megvan az oka, de ez folyamatosan csökken. Ha önök megnézik az elmúlt tíz évben az ártámogatások növek edését, helyesebben az elfogadott gyógyszerárnövekedést és az inflációt, körülbelül az jön ki, hogy az elmúlt tíz évben 25 százalékos reálcsökkenés következett be a gyógyszerárakban azoknál a féleségeknél, amelyek tíz éven keresztül forgalomban voltak. Le jár az időm, de egy adódó alkalommal szeretném folytatni. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
