Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 19 (166. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
4778 Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő asszony! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony. Nagyon sok állítást fogalmazott meg S urján László, amikre szeretnék reagálni, de azt gondolom, hogy két percbe legfeljebb egy téma fér bele, és ez a nyugdíjemelés témája, amire vissza akarok térni. Én örülök, hogy Surján László is érzi, hogy mennyire méltatlan - méltatlan a témához is - így v itatkozni a parlamentben az emelés mértékén. Nem véletlenül voltunk partnerek már az első parlamenti ciklusban ahhoz, hogy legyen törvény, ami meghatározza az évenkénti emelkedés mértékét; volt is, működött is. Arra is jól emlékszik Surján képviselőtársam, hogy akkor is tudtunk vitatkozni azon, hogy mennyi lesz a várható, ki is találtuk a megoldást, visszarendeztük a tényleges számokhoz az emelés mértékét. Képviselő úr, fenntartom, hogy csak "a törvény a tiszta beszéd". A kormánynak is érdeke lenne, hogy el kerülje ezt a típusú kufárkodást, ezt a típusú helyzetet, hogy ő mint jó kormány osztogat, hogy félrevezeti a nyugdíjasokat a különböző üzeneteivel. Most is meg lehetne csinálni azt a törvényt, amin aztán nem kellene minden évben vitatkozni, hogy mennyi az annyi. Ami törvény szerint jár, azt kapják meg a nyugdíjasok, és ne legyen évről évre a kormány ajándéka, hogy most mennyit ad, ne érje minden évben a kormányt az, hogy most ez egy választási kampányfogás, hogy most alultervez, hogy most ajándékot ígér a nyugdíjasoknak. Mindenkinek méltatlan ez a helyzet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
