Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 18 (165. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz):
4454 a nemzetnek szüksége van arra, hogy olyan pedagógustábora legyen, amely a nemzetért ok tat, amely a nemzetért tanít, és ilyen fiatalságot akar nevelni. Hiszünk abban, hogy lesz ilyen pedagógusi kar. Hiszünk abban, hogy ezért érdemes áldozatokat vállalni. Ki kell jelentenem, hogy mindazon források, amelyek még megjelenhettek volna az agrárium ban vagy a környezetvédelemben, vagy a vidékfejlesztésben, jó helyre kerülnek, ha oda kerülnek, ahol olyan pedagógusok fognak dolgozni, akik az előbb mondott célokért hajlandók maguk is valamit áldozni. Úgy gondolom, a pedagógustársadalom többsége ilyen, v agy remélem legalábbis, hogy ilyen lesz. Ezért készek vagyunk áldozni, de azért a mértéktartás nemcsak a mi részünkről kötelező, kötelező ez más részről is; ott, ahol a források most sokkal jobban megjelentek, mint bárhol máshol. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kös zönöm. Megadom a szót felszólalásra Arnóth Sándor képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd T. Asztalos Ildikó. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, azt kell mondanom, hogy HajdúBihar megyei képviselőtársa mmal tiszta szívből egyetértek. Tiszta szívből egyetértek, hiszen magam is hosszú ideig ettem és eszem a pedagógusok kenyerét, mindig is tanítottam, muzeológusként is. Tehát a betegség leírása szinte tökéletes. A következtetésekkel nem értek egyet. Ugyanis ígéretekről beszélt - mi is hallottunk 3,60as kenyérről ígéreteket, de azt tudom, hogy bármennyi éve dolgoztam is a közművelődésben vagy a pedagóguspályán, azt kellett tapasztalnom, hogy közel 30 százalékos vagy ennél magasabb béremelést én még soha nem
