Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. október 18 (165. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami Számvevőszék jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP):
4347 A legnagyobb bevételi többlet, amelyet termé szetesen a fogadkozások ellenére nem a parlament jóváhagyásával fognak felosztani, az infláció alultervezéséből fakad. Az infláció a tavalyi tervezett 6,3 százalék helyett az idén megközelíti a 10 százalékot, ami vészesen nagy különbség, főleg ha azt felté telezzük, hogy a PMben képzett szakemberek ülnek. Csak az olajárváltozás nem magyarázza mindezt. Jövőre 57 százalék az inflációs terv, ami ebben a tartományban elég laza tervfegyelmet s így aránytalan bizonytalanságot is feltételez. A jelenlegi inflációs ütem önmagában is sok mindent elárul a hazai gazdaság állapotáról, amit a költségvetés tervezésekor figyelembe kellene venni. Az egyik, hogy a magyar gazdaság még mindig érzékenyebben reagál a gazdasági hatásokra, mint a nálunk fejlettebb országok. Úgy tű nik, hogy a gazdaság teljesítményére nem hat negatívan az áremelkedés meglódulása, de a kormányzati intézkedésektől, vagy éppen annak hiánya miatt a belső árszínvonal elég érzékenyen reagál a külső hatásokra. A mezőgazdasági termékek magas áremelkedése szi ntén azt jelzi, hogy nem függetlenül az elmúlt évek zavaros jövedelemviszonyátrendezésétől, piaci lehetőségek esetén nagyobb erővel jelentkeznek jövedelemújraelosztásra irányuló motivációk. Mert ne feledjük, az infláció mindig is jövedelemátcsoportosítás t is jelent, amit a kormány pontosan tud, s ennek kárvallottjai mindig is a legkiszolgáltatottabb rétegek, elsősorban a nyugdíjasok, munka nélkül lévők és mások. Az infláció és a növekedés együtt a két évben akár 300 milliárd forintos többletbevételt is er edményezhet, amivel már lehet megfelelő mértékben kampányolni. Itt a kormányt már kevésbé zavarja, hogy az infláció károsan hathat a gazdaság teljesítményére is, valamint a várakozásokra. A kormány felelőssége azért is nagy, mert általában nem várható el a
