Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 5 (154. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
361 kezdünk. Két szer már megállapíthattuk, hogy a kormány, illetve vezető pártja, a Fidesz nem tartotta be azokat az ígéreteket, amelyekkel a választási kampányban előállt. (10.30) Nem hiszem, hogy kell még valakit emlékeztetni arra... (Varga Mihály: Tévedés!) Mondja az á llamtitkár úr, hogy ez tévedés, akkor ő eddig még nem olvasta a kormány előterjesztéseit e tárgyban. Hadd hívjam fel az államtitkár úr figyelmét, hogy "egyszeri nagyarányú adócsökkentést hajtunk végre a polgárok javára" - állt a szövegben, a programban. Eb ből egy szó sem valósult meg. Egy előnye van a kétéves költségvetés benyújtásának: tudjuk, hogy a kormányzati ciklus harmadik évében meg negyedik évében sem fog megvalósulni - én legalábbis más előnyt egyelőre nem látok. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy rekordot sikerült a kormányzatnak megdöntenie, amire még nem volt példa 1990 óta. Úgy tárgyaljuk az adótörvényeket, hogy költségvetés nincs előttünk, költségvetési irányelvek sincsenek előttünk. A miniszterelnök úr tegnap elmondta, hogy a sajtóból tájékozó dhattunk a költségvetés fő számairól. Azon kívül... - ő meg akkor az újságokat nem olvasta. Ez, tisztelt képviselőtársaim, már tényleg a parlament semmibevétele. Úgy vitatkozni adótörvényekről, hogy nem tudjuk, mi a költségvetési törvény, aminek bevételi o ldalát ez megalapozza; úgy vitatkozni adótörvényekről, hogy nem tudjuk, mi az a gazdaságpolitika, amit ezek az adótörvények vagy módosítások valamilyen módon támogatni kívánnak, ez tényleg példátlan, 1990 óta ez még nem fordult elő. A miniszterelnök úr val ószínűleg körülbelül azt gondolja, hogy elolvassuk a sajtóban, mi újság a költségvetéssel, mondjuk, Csúcs László elmondja az ellenzék felszólalásait, és nekünk akár be se kell tennünk a lábunkat. Pedig, tisztelt
