Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 5 (154. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
351 2001. évben is". Vagy például az államháztartás fő bevételeihez viszonyított arányát értékeli az egyes adónemeknek. Megjegyzem, újólag még ilyen megközelítésben is kilóg a sorból a jövedéki adó, az áfa, az szja s a többi. Mi persze nem a viszonyszámítás megalapozottságát vitatjuk, csupán a változtatás prezentálásának ilyen tendenciózus módját. És tesszük ezt azért, mert a fizetésre kötelezett, nem utolsósorban az a magánszemély, aki egyúttal választópolgár is, jellemzően ne m viszonyszámokban - és főként nem az előbbiekben említett viszonyszámokban - gondolkodva értékeli a rá nehezedő közterheket. (10.10) A jövedelemtulajdonosok jellemzően a makrogazdasági viszonyszámokat mellőzve, a saját jövedelmi helyzetük alapján ítélik m eg azt, hogy bevételük mekkora részét vonja el a költségvetés, és mindezek után mennyi marad a zsebükben a napi megélhetés finanszírozására. Tudjuk, adózni sosem volt és nem is lesz öröm. Azzal együtt a fizetésre kötelezettek kedvezőtlen véleményét adórend szerünkről nem ereszthetjük el a fülünk mellett. Ezt nem tehetjük meg, különösen abban a helyzetben, hogy a gazdaság látványosan növekszik, elviselve még azt is, hogy a közszféra racionalizálása nem történt meg, és ebben a ciklusban már nem is fog megtörté nni. És azzal együtt, némi kalkulációs huncutsággal, a bevételek terven felül ömlenek a Kincstárba. No és persze, a gazdaság növekedésével örvendetesen úgy bővül az egyébként még mindig alacsony, 56 százalékos foglalkoztatottság, hogy az a szociális kiadás ok költségvetési terhét, ha viszonylagosan is, de nyilván csökkenti. Megjegyzem, ez idő tájt a franciák - hasonlóan a németekhez - nem véletlenül célozták meg az utóbbi évtizedek legátfogóbb adócsökkentését.
