Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 26 (159. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2106 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Újra meg újra olyan kijelentések hangzanak el az Országgyűlésben napi rend előtt, amelyek nem kis megdöbbenést okoznak a gyanútlan hallgatónak. Három héttel ezelőtt - mert hiszen nekem most egy három héttel ezelőtti napirend előtti felszólalásra van módom reagálni - Lányi Zsolt képviselő úr egy napirend előtti felszólalásába n azt tartotta fontosnak, hogy egyfajta ünnepi megemlékezést tartson a hatvan évvel korábbi II. bécsi döntésről. (21.50) Tudjuk, mi volt a II. bécsi döntés: a náci Németország és szövetségese, Olaszország próbált döntést hozni Magyarország és Románia Erdél y körüli vitájában. ÉszakErdélyt átmenetileg visszaadták Magyarországnak, DélErdély Romániánál maradt. Lányi Zsolt ezt mint valami egykori örömünnepet idézte fel; nem kétséges, magyarok Magyarországon, magyarok Erdélyben örültek ennek. Csak arról nem tes z említést, hogy élt ÉszakErdélyben több mint egymillió román is, akik ennek egyáltalán nem örültek, és ez a lépés hosszú távra mérgezte ennek a két népnek a viszonyát, és nem tett említést arról, ami a dolog nagyon fontos eleme, hogy ez a dolog - hogy úg y mondjam - a náci Németország és a fasiszta Olaszország egyfajta ajándéka volt akkor Magyarországnak. Azt a tanulságot vonta le mindebből Lányi képviselő úr, hogy - idézem - "sosem szabad lemondani arról a reményről, hogy az igazságnak előbbutóbb győzede lmeskednie kell - mármint a határkérdésben , sohasem szabad lemondani arról, hogy békés úton is lehet határokat rendezni, tárgyalásos alapon". Tisztelt Országgyűlés! Mindezt Lányi Zsolt képviselő úr nem napirend után mondta el, ahogy itt mi most beszélünk , mint a saját egyéni véleményét - az sem lenne szerencsés egy magyar országgyűlési képviselőtől , de napirend előtt, amikor mindenki
