Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 26 (159. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1797 privatizáció felgyorsítása, és a külföldi tőke növekvő szerepe, amiért a szocialistaszabad demokrata kormány a legtöbb bírálatot kapta annak idején a Fidesztől, az MDFtől és a Független Kisga zdapárttól, és most ennek a gyümölcsét aratja le az ország, és ezzel büszkélkedik a jelenlegi kormány. Azt olvassuk a miniszterelnök úr bevezető szavaiban, hogy ki mint vet, úgy arat; azt kell hozzátennünk: ki mint vetett az előző ciklusban, úgy arat a jel enlegi kormány. (Font Sándor közbeszólása.) Nem, ennek mi örülünk. Azzal kezdtem, hogy büszkék vagyunk rá, nekem csak az fáj, ha a sebek begyógyításáról beszélnek akkor, amikor az előző évek vetését aratják le - aratjuk le, hála istennek, tízmillióan. Tisz telt Országgyűlés! Minek köszönhető az, hogy egyensúly mellett valósulhat meg ez a növekedés? Ez egyrészt annak köszönhető, hogy bővülnek a források annak a növekedésnek a talaján, amelyről mostanáig beszéltem. Annak köszönhető továbbá - és erre rámutat ez a bizonyos tájékoztató is, amelyet a miniszterelnök úr szeptember 4i beszéde előtt osztottak szét itt, a Parlamentben , az egyensúly azért tartható fenn, mert a tőketerhek, a költségvetés tőketerhei relatíve csökkennek; igaz, államtitkár úr? És miért cs ökkennek a költségvetés tőketerhei? Azért csökkennek, mert adósságcsökkentésre fordítottuk az előző ciklusban - az önök megfontolt szavazatának támogatásával - azokat a privatizációs bevételeket, amelyekért viszont állandóan szemrehányást szoktunk kapni. A lapjában ennek köszönhető az, hogy ez a növekedés - Bokros Lajos kifejezésével - egyensúlyőrző növekedés lehet. Emellett azonban az egyensúly fenntartását bizonyos rövid távú lépések is megerősítik, hiszen ez az egyensúly még nem olyan szilárd, mint ahogy valamennyien szeretnénk. Azért emlékezzünk arra, hogy az 1999es költségvetés készítésekor a
