Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak
2000. szeptember 7 (156. szám) - Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1175 Aztán hozzátartozik ehhez a fogalomhoz még az is, hogy ez az erős kézzel való belenyúlás a piaci mechanizmusba, a munkaerőpiacba - nevezetesen, a kormányzati meghatározása bizonyos béreknek , ez semmiképpen ne legyen precedens értékű. Biz onyos vagyok abban, hogy nem mindenki így gondolkodik, de szeretném, ha mégis mindenki így gondolkodna, hogy ez egy rendkívüli valami volt, amikor a kormány minimálbért jelentett be. Ismétlem: a jövőben ezt hagyjuk rá a piacra, legalábbis most azzal a gond olattal szavazzuk meg és foglaljuk bele az adótörvénybe, hogy ez most valami rendkívüli esemény. Ugyanis ez a piacra azért is rábízható, mert az a valami, a munka, aminek az ára a bér, lényegesen többet ér annál, mint amennyi bér manapság ezért fizetődik. Magyarországon valahogyan a magyar talentum, a magyar mérnök, a magyar könyvelő, a magyar bármilyen szakmabeli termelékenysége, a határhaszon, gazdasági fogalmakkal meghatározva, termelékenysége sokkal magasabb, mint a bér. Honnan tudom? Mindnyájan tudjuk, mert ha az a magyar mérnök vagy munkás elmegy Németországba vagy Kanadába, ötszörhatszor annyi bért kap érte, nyilván nem az ottani munkaadók filantropikus megítélése alapján, hanem azért, mert ez megéri. (16.30) Annyit ér az a magyar munkás, az a magyar munka. Tehát a mi feladatunk az Országgyűlésben, legyen szabad mondanom, az, hogy ennek a lehetőségeit teremtsük meg, ne pedig az ítéletet mondjuk ki, hogy mennyi legyen az a bér. Majd azok a munkaadók, akik versenyeznek a jó munkásért, a jó mérnökért, fo gják felverni a bért, ahogy számos országban így történik, és egy kicsit itt ez történik talán egykét városban már NyugatMagyarországon is.
