Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. augusztus 23 (152. szám) - Horn Gábor (SZDSZ) - a miniszterelnökhöz - "A kormányprogram prioritásai és a 21 milliárd?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HORN GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
331 államé marad, mert állami és önkormányzati tulajdonban álló létesítmén yekről van szó. Úgy szeretnénk ezeket felújítani, hogy egyidejűleg szabadidőközpontok is legyenek, vagyis a gyermekek és a családok számára, amely, mint ön bizonyára tudja, a kormányprogramban a legfontosabb célkitűzés, elérhető, kulturált körülményeket te remtsen. Ami az összeg második felét illeti, való igaz, hogy még nyolcmilliárd forintot szán a kormány a professzionális labdarúgás üzletszerű átalakítására, de ezt nem adja, hanem hitelt ad. Tehát egyetlen forintot sem ajándékozunk semmilyen sportág üzlet szerű átalakítására, csak hitelt nyújtunk, megfelelő feltételek mellett, visszatérítési határidőkkel és kötelezettségekkel. Ilyen értelemben tehát azok a feltételezések, hogy a magyar labdarúgás professzionális átalakítása érdekében mi bárkinek egyetlen fo rintot is adnánk, nem felelnek meg a valóságnak. Még egyszer mondom: gyermekeknek és családoknak kulturált időtöltésre, valamint egy üzleti szektor (Az elnök jelzi az idő leteltét.) hosszabb távú átalakítására, oda viszont csak hitelt. Ennyi a valóság. Kös zönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Egyperces viszontválasz illeti meg Horn Gábor képviselő urat. Képviselő úr! HORN GÁBOR (SZDSZ) : Miniszterelnök Úr! A valóság az, amit én mondta m, ez összesen több mint 20 milliárd forint, amely 36 pálya renoválására van. Ön, ha jól tudom, most is hivatásos, leigazolt futballista, magam nem vagyok az. Ha látott már stadiont, és nyilván látott, akkor tudja, hogy ezeket a stadionokat nem a szabadidő sport, nem a diáksport kedvelői használják, hanem azok az élsportolók, ha lehet őket annak nevezni, azok a profi labdarúgók, például a Ferencváros pályáján, vagy az MTK pályáján nehéz lenne elképzelni másféle sportnak az űzését. Ráadásul ez 36 pálya, Magya rországon 3200 település van, teljesen önkényes és véletlenszerű ezeknek a kiválasztása, és sérti a magyar sport egészének érdekeit, hogy ezt pusztán a labdarúgás, és ezen belül a professzionális labdarúgás kapja. Ön nem beszélt arról, hogy ezt a 8,7 milli árd forintot (Közbeszólás: Ez nem igaz!) - örülök, hogy ön értékeli, itt előttem, amit én mondok; ha ez nem igaz, akkor majd a miniszterelnök úr ezt megcáfolja - mekkora kamatterhek terhelik, miért csak a professzionális labdarúgás férhet hozzá, ha van enn yi pénz, miért nem férhetnek hozzá más, szabadidős, diák- vagy egyéb sportokat űző csoportok, egyesületek, szövetségek. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kérem a képviselőtársaimat, úgy a kérdezőket, mint a válaszadókat, hogy a Házszabályban megfogalmazott időkereteket legyenek olyan kedvesek betartani. Egyperces viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat is. Miniszterelnök úr! ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Tisztelt Képviselő Úr! Egy p erc nem elégséges arra, hogy elmondjam önnek, hogyan működnek Magyarországon ma a sportlétesítmények és kik sportolnak rajta. Javaslom, néhányszor látogasson ki, és látni fogja, hogy még az élvonalhoz tartozó stadionokban is nagyon gyakran diáksportok, diá krendezvények és családi rendezvények vannak, és ez egy nagyon helyes irány. Másfelől azonban: nem vagyok hivatásos labdarúgó, ezt kicsit szégyellem, bevallom, csak igazolt, de ez egy másik kategória. (Derültség, szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiba n.) Végezetül pedig, ami arról szól, hogy más sportágaknak nem akare a kormány hitelt adni. Egy feltétellel bármely sportágnak szívesen nyújtunk akár kormánygaranciát, akár hitelt: ha az a sportág utána üzleti alapon tud működni, saját lábára áll, a hitel t visszafizeti, és önmagát eltartani képes hivatásos sportági szektor lesz belőle. Ebben az esetben értelemszerűen nem támogatást, hanem hitelt
