Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
132 A felvetést ugyanakkor a jövő szempontjából mindenképpen vizsgálandónak tartom, elsősorban abból a szempontból, hogy miként egyszerűsíthetők a különböző támogatási rendszerek elnyeréséhez szükséges pályázati f eltételek, ezek azonban nem jelenthetik a feltételek egyoldalú fellazítását. Azt ígértem a tisztelt képviselő úr számára, hogy ezt a lehetőséget az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet korszerűsítése során külön is megvizsgáljuk. Másrész t, összhangban a támogatási rendszerünk EUkonform átalakításával, az EU csatlakozási alapjaiból is igen jelentős külső támogatások nyerhetők el a pályázatok elkészítéséhez szükséges szakmai kapacitás, illetve a szakértők fejlesztéséhez; e segítséghez az é rintett regionális fejlesztési tanácsok közreműködésével juthatnak hozzá. Végül jelzem, hogy az érintett települések pályázataik elkészítéséhez szakmai segítséget kaphatnak a megyei és regionális fejlesztési tanácsok munkaszervezeteitől, a Tákiszoktól, ill etve a Kincstár megyei kirendeltségeitől, illetve ezen túlmenően még külön kérésükre a megyei közgyűlések hivatalaitól is. Kérem tisztelt képviselő urat a válaszom elfogadására. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Háttal Európának XXV." címmel. Megadom a szót. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Június 4én volt a trianoni békeszerződés aláírásának 80. év fordulója. Az évforduló alkalmat adott a magyar jobboldal számára, hogy megmutassa a hazai és nemzetközi közvéleménynek: semmit sem tanult nyolcvan év alatt. Nagy megrökönyödést a Magyarok Világszövetsége közgyűlési határozata váltott ki, amely - idézem - "a trianoni dekrétum felülvizsgálatát" kezdeményezte. Pedig azoknak a - egy erdélyi magyar szociológus kifejezésével - hivatásos magyaroknak a megnyilvánulása nem volna jelentős, hiszen az a szervezet sem a hazai, sem a határon túli magyar társadalmat semm ilyen tekintetben nem képviseli. Annak sincs különösebb jelentősége, hogy a MIÉP megemlékező gyűlésének címéül az "Igazságot Magyarországnak!" irredenta jelszót választotta. Igazi gondot az okoz, hogy a kormánypártok közös rendezvényein, majd a debreceni e mlékműavatáson, ahol az a fideszes polgármester mondott beszédet, aki tíz éve még frakciótársaival együtt kivonult az Országgyűlés üléséről, amikor az akkori házelnök trianoni megemlékezést rendelt el, hasonló szemlélet érvényesült. Nem az új határok igazs ágtalan megvonását, hanem magát a történelmi Magyarország felbomlását utasították el és minősítették történelmi tragédiának. Mintha nagy többségükben nem románok, szlovákok, szerbek, horvátok, ukránok lettek volna azok, akik kikerültek a magyar állam fennh atósága alól, s többségük ezt nem egyfajta felszabadulásként, igazságtételként élte volna át. A magyar jobboldal politikusai minderről ma sem vesznek tudomást, ugyanúgy, mint annak idején a béketárgyalásokon, és ezzel lejáratják, hiteltelenítik a magyar ki sebbségek jogaiért történő jogos fellépést, és óhatatlanul szembeállítják a szomszéd országok magyar kisebbségi polgárait a többségi népességgel. Eközben maguk az érintettek, a szomszéd országok magyar kisebbségei az együttműködést keresik a szomszéd orszá gok többségi népességének demokratáival. A romániai helyhatósági választásokon a kolozsvári magyarok és kormánykoalíciós partnereik összefogásával második fordulóra és szoros küzdelemre kényszerítették Gheorghe Funart, és ha most nem is győztek, világossá tették, hogy a választóvonal nem magyarok és románok, hanem demokraták és nacionalisták között húzódik. Tegyük hozzá: nemcsak Kolozsvárott, de Budapesten is. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány nevében Varga Mihály államtitkár úr kíván re agálni a napirend utáni felszólalásra.
