Országgyűlési napló - 2000. évi nyári rendkívüli ülésszak
2000. június 19 (150. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
11 ki tudja követelni a magyar államtól, hogy miközben itt iskolákat kellett bezárni és kórházi osztályokat kellett megszüntetni, és az orvosokna k maguknak kellett kitolniuk a műtőből a betegeket, a MOL Rt. '99. évi nyereségadójára kapjon 70, azaz 70 százalék kedvezményt. 1998ban ez a kedvezmény csak 50 százalékos volt. A társasági adókulcs 9 százalékosról 5,4 százalékosra módosult. Ugyanebben az időben kaptak a kereskedelmi tévék áfakedvezményt, nem kellett befizetniük 45 milliárd kötelező áfát. Ez sem jöhetett volna létre a Bank of New York diktátuma nélkül. A Bank of New York tulajdonosi képlete a következő. A volt népszabadságos vagy magyar li berális kötődésű miszterek mellett ismert oroszok vannak benne: Szemjon Mogiljevics és a most letartóztatott, majd szabadlábra engedett Guzminszkij. Aztán volt egy Gömöri is, egy magyar. A Rényik mellett tehát egy jól meghatározható kör vonja szorosra a gy űrűt a magyar benzinfogyasztók körül, valójában kultúránk és egész életünk körül. Ez a kör kíméletlen és idegen, és csak a saját hasznával törődik. A MOL Rt.t valójában ezek irányítják. Mi most a Bank of New York tulajdonosi körének, Kajmánszigeteki tőke kihelyezőinek a fennhatósága alatt élünk, és fogalmunk sincs róla, hogy ez így van. És arról sincs, hogy ennek mi lesz a következménye. Ezek a tulajdonviszonyok nem most alakultak ki, de most kezdenek végzetessé válni, mert ezek a körök most már a magyar é let gyökereire is kivetették a fejszéjüket, és kihúzzák a lábunk alól a földet is. Jó lenne, ha ezen elgondolkozva menne nyári szabadságra minden képviselő, mert ez nem maradhat így. (Taps a MIÉP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖ K (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak. VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Valóban az elmúlt hetek üzemanyagárváltozásai és benzinárváltozásai valamennyiünket felháborítottak, és valamennyiünket elgondolkodásra kényszerítettek. Azt gondolom azonban, hogy aki racionálisan próbálja megnézni az okait ennek a változásnak, az könnyen rájöhet, hogy nem a tulajdonosi szerkezettől függ az, melyik olajtársaság mennyiért adja a benzint. Két jelentős okot sorolt fel minden közgazdász, egyrészt, hogy egy év alatt a 10 dolláros olajár 30 dollár fölé szökött - háromszoros áremelkedés tö rtént egy év alatt , másrészt pedig a forint gyengülése a dollárhoz képest. Dollárban forgalmaznak a világpiacon olajszármazékokat, ez kétségkívül hatott a magyar árváltozásokra is. (Rozgonyi Ernő: Ki gyengíti a forintot?) Szeretném azt is elmondani, hogy a taxisblokád óta Magyarországon liberalizált olajpiac van, azaz mindenki onnan szerezhet be külső forrásból olajszármazékot, ahonnan akar, és olyan áron tudja értékesíteni, amennyire a verseny lehetőséget nyújt. Ebből a szempontból tehát azt gondolom, te ljesen mindegy, hogy New York, Budapest, a Kajmánszigetek vagy a Csepelsziget egyegy cég bejegyzési helye, a lényeg az, hogy a piacon az árváltozás hogyan és milyen módon történik meg. Szeretném elmondani azt is, hogy valóban - frakcióvezető úr állításá t megerősítve - a legnagyobb hazai olajforgalmazó már nincs állami tulajdonban, kisebbségi állami tulajdonban van. Ezért a kormánynak csekély eszköze van arra, hogy ezt a piacot befolyásolni tudja. Ennek ellenére a kormány mindent megtett; tárgyalásokat ke zdeményeztünk a legnagyobb hazai olajforgalmazóval, és tárgyalást folytattunk a nyolc legnagyobb hazai olajforgalmazó céggel is. (Közbeszólás a MIÉP soraiból: Ilyen nincsen!) Ennek eredményeképp sikerült azt megértetni - és azt gondolom, a kormány részéről ez teljesen helyes törekvés volt , hogy önmérsékletre szólítsuk fel e társaságokat, és sikerült elérni azt is, hogy az olaj és a benzin kiskereskedelmi ára a tárgyalásokat követően némiképp azért csökkent. Azt gondolom, ezt érdemes összehasonlítani azokk al az országokkal - Németországgal, Olaszországgal, Ausztriával , ahol szintén megpróbálkoztak a kormányok (Rozgonyi Ernő: A
