Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP):
2232 történettanítással foglalkozó pedagógusok és a pedagógusok munkáját megalapozó történeti kutatások feladatai, és nem az Országgyűlés feladata, ezért ilyen típusú történeti tárgyú határozatokat nem tartunk az Országgyűlé s munkájába valónak és illőnek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Barkóczy Gellért képviselő úrnak, Független Ki sgazdapárt. BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én, mint Barkóczy Gellért részese vagyok ennek az ötvenéves hatalmas elnyomásnak, ami a parasztságot, a magyar embereket börtönökbe vetette. Az én édesapá m itt volt az 1947. évi országgyűlésben kereszténydemokrata néppárti képviselőként. Emlékszem fiatal koromból, hogy 1949ben a házunkat körülvették a detektívek - akkor még megengedték, hogy működjön a Kereszténydemokrata Néppárt , ahogy felszállt édesapá m a buszra, kísérték a detektívek, továbbment Tamásiba, leszálltak a buszról, a vonatra felültek, szintén kísérték végig, és utána így ment. És amikor megszüntették a kereszténydemokraták képviselőcsoportját, ez még nem volt elég, hanem koholt vádakkal hat évre börtönbe csukatták. Engem 1952. február 18án munkaszolgálatba kényszerítettek, 28 hónapig ingyen dolgoztattak velünk. Mindenünket elvették. Semmi bűnünk nem volt, csak annyi, hogy édesapám parasztember volt, aki egy csodálatos gazdaságot tartott fen n, és országgyűlési képviselő volt. És nem volt elég, hogy '56 tavaszán szabaduljon a börtönből, hanem 1957 januárjában újból elvitték, megkötözve, feldobták a teherautóra, a következő faluban lelökték, mint a disznót, és mellé adtak detektíveket, hogy kiv allassák, merre járt édesapám. (Az elnök csenget.) Én egy pillanatig sem csodálkozom azon, hogy az előző képviselő úr nem ért egyet ezzel a határozattal, mert része volt az elnyomóknak a családja, ezért azt mondom, hogy a Horváth Béla határozatában jelzett napot nyilvánítsák emléknapnak, szavazza meg az Országgyűlés. (Az elnök ismét csenget.) És ezt nem most kellene, hanem már sokkal hamarabb meg kellett volna tenni. Kérem, szavazzák meg! (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.) (13.50) ELNÖK (dr. Áder J ános) : Tisztelt Országgyűlés! Egyre többen gyülekeznek a teremben, úgyhogy azt kérem, hogy a később érkezők és esetleg a vita elejét figyelemmel nem kísérők lehetőség szerint tartózkodjanak a vitában való részvételtől. Tartok tőle, csak egymást ismételgető vélemények hangoznának el. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hegedűs Loránt képviselő úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP) : Köszönöm a szót. A Bauer képviselő úr által felvetettekre szeretnék röviden válaszolni. A szovjet megsz állás, illetőleg a diktatúra közötti összefüggést érintette, és ennek a kettősségére hívta fel a figyelmet, miszerint a szovjet megszállás a második világháború része és következménye volt. Ez tagadhatatlan, de nem lehet összehasonlítani ezt az olaszország i helyzettel, hiszen az olaszországi amerikai megszállást nem követte - mint tudjuk - amerikai diktatúra, viszont a magyarországi szovjet megszállást szovjet típusú, szovjet mintájú diktatúra követte. Az, hogy történelmi kérdésekre hogyan kell válaszolni, hol kell válaszolni és ezekkel kiknek kell foglalkozni, erre csak annyit, hogy ha az Országgyűlés nem foglalkozott volna a történelmi kérdésekkel, akkor ebben az esetben nyugodtan használhatnák Magyarországon az önkényuralmi jelképeket, a vörös csillagot é s, mondjuk, a nyilaskeresztet is. Azt hiszem, hogy ezt a Szabad
