Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
10 biztosíthassunk, tudományos és oktatási bázist hoztunk létre, ezért a Debreceni Orvostudományi Egyetemen a népegészségügyi iskolát - részben világbanki támogatással , valamint a Semmelweis Orvos tudományi Egyetemen a menedzserképző intézetet támogatjuk. Itt rendeltük meg azt a humán erőforrást, amellyel biztosítható az egészségfejlesztés programja. Ugyancsak ebbe a keretbe tartozik a Pécsi Orvostudományi Egyetem főiskolai karánál az új védőnői kur rikulumra épülő képzés is. Magának a stratégiának a megvalósítása érdekében egy összehangolt előkészítő és szervező tevékenységet folytat ez az új intézet, az intézményrendszereknek az országos intézetekkel és a területi rendszerekkel való összehangolását biztosítja. Az új 35 szakmai kollégiumot is úgy tekintjük, mint az egészségfejlesztés bázisait. Remélem, hogy jó úton indulunk, és lépésről lépésre meg tudunk valósítani egy korszerű összkormányzati egészségfejlesztési programot. Köszönöm a kérdést. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezető helyettes úr, Független Kisgazdapárt. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az elmúlt hetek - mit h etek, lassan hónapok! - szinte állandó címlapsztorija lett, folyamatos újságcikkek jelennek meg a nemzeti parkok ügyéről, ezen belül is az úgynevezett Aradiügyről. Fontosnak tartanánk, hogy a Független Kisgazdapárt részéről egyértelműen leszögezzük, hogy személyi kérdésekben - különösen olyan személyi kérdésekben, amelyek egy tárcán belül jelentkeznek köztisztviselő és miniszter között - a Független Kisgazdapárt nem nyilvánított és nem is kíván véleményt nyilvánítani. (Moraj az SZDSZ soraiban.) Attól tarto k, túl sokan vagyunk, akik éltek abban az időszakban, amikor egyfajta boszorkányüldözés politikai okokból is kialakulhatott. Lehet, hogy a "túl sokkal" sokan egyetértenek, és azt mondják, hogy lehetnénk kevesebben is, de itt vagyunk még tanúként, és bizony ítani tudjuk, hogy micsoda helyzetek alakulhattak ki akkor, amikor politikai meggyőződésből történtek olyan atrocitások egyes személyekkel szemben, amelyek egy életre tönkretették a pályafutást. Nekünk az a határozott álláspontunk, hogy ha jogállamban - és pedig olyan jogállamban, ahol független bíróságok működnek - vita és nézeteltérés van, ha valamiféle félreértés van, vagy valamiféle igazsághiány van, akkor ezt a bíróság előtt kell reparálni, de semmiképpen nem olyan módon, hogy ebbe mások avatkoznak be. A sajtónak sem lehet ebben a kérdésben más feladata és más dolga (Kuncze Gábor: Jól mondod!) , mint hogy az eldöntött igazságról tájékoztasson, de semmiképpen nem az, hogy ő próbáljon meg igazságot szolgáltatni. Nos, van ennek az ügynek azonban egy másik vo nulata, amely mellett nem mehettünk el szó nélkül, egy olyan vonulata, amely a nemzeti parkokat egészen más területen, és azt kell mondanom, személytől függetlenül is érinti. Nem másról van szó, mint az utóbbi időben a sajtóban és több híradásban szintén s zereplő földek ügyéről, azoknak a földeknek az ügyéről, amelyek most már bizonyítottan és egyértelműen olyan szerződésekkel kerültek a nemzeti park tulajdonába, ahol nem tulajdonosok voltak azok, akik eladóként szerepeltek. De egyáltalán hogyan kerülhetett arra sor - és azt gondolom, hogy ez nem közömbös , hogy olyan szerződések kerültek keresztülvezetésre a földhivatalban, amelyekben az eladó egyértelműen nem a tulajdonos volt? Ha semmi másnak, annak fel kellett tűnnie, hogy van egy tulajdoni lap, a tulaj doni lapon van valami nyilvántartva, és az nem stimmel. Mi lehetett az, ami oda vezetett, hogy ennek ellenére ez keresztülvezetésre került, hogy ezek a szerződések ennek ellenére rendre bejegyzésre kerültek? Nos, az is köztudott lett, hogy nem kevesebb, mi nt három helyettes államtitkár, három tárca részéről adott ki egy olyan állásfoglalást, amely sem jogszerűnek, sem olyannak nem volt tekinthető, amely a jogból egyáltalán levezethető lett volna. Azt gondolom, most vagyunk a bajok gyökerénél, mert itt nem m ásról van szó, mint arról, hogy ha olyan összefonódások lehetségesek, hogy három tárca helyettes államtitkára legjobb
