Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez k... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZABADOS TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VANCSIK ZOLTÁN (MSZP):
890 Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ez úgy van, hogy ha az ember belenéz egy kancsóba, meglátja, hogy üres, attól kezdve nem mondhatja, hogy van benne valami - üres. Tehát én nem csodá lkozom az én képviselőtársaimon, hogy az üres kancsóra rögtön azt mondták, hogy üres. Ez történt velük, sokat beszélgettünk; és az elején is üresnek látták, a végén is, és most is tudják, hogy üres. Vagyis ez az augusztus 25ei bejelentés, hát mit mondjak, nem igazán jött be. Semmi bizonyíték, semmi ténybeliség; ami kis elővakarás oldalágról, ilyen bal kézzel, az se az. Úgy jártunk, mint a cigány a pedagógiával, mikor megkérdezték tőle, hogy tudode, mi a pedagógia. Mondja: tudom, mert láttam már egyet Nyír egyházán. (16.50) Szóval ennyire nem függ össze a dolog lényegével. A másik pedig: komolyan figyeltem ma délután Kosztolányi képviselő urat. Mert én egyszerűen nem akartam hinni annak a csipkelődő, tréfálkozó megjegyzéssorozatnak, ami a magyar sajtóban az ön ténykedésével kapcsolatban felmerült. De most már megadom magam. (Derültség az MSZP soraiban. - Vancsik Zoltán: Nem túloz a sajtó!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Szintén két percre kért szó Szabados Tamás képviselő úr. SZABADOS TAMÁS (MSZP) : Elnök Úr! Kedves Képviselőtáraim! Nyitray Képviselő Úr! Feltéve, de nem megengedve, hogy a szocialista képviselőtársaim nem voltak konstruktívak ebben a bizottságban - de feltesszük, hogy nem voltak konstruktívak , mé g egyszer elmondom, ha valóban voltak tények, s valóban olyan drámai volt a helyzet, ahogy azt a miniszterelnök úr 1998. augusztus 25én bejelentette a Fidesz választmányi ülésén, akkor bármilyen aknamunkát végeztek volna a képviselőtársaim, ezek másnap az újságok címlapján lettek volna, az összes tévéállomás kapkodott volna érte, hiszen ez hír volt a javából, sőt továbbmegyek: ez még a világsajtót is bejárta volna. Tehát ha valódi lett volna az, amit ott a miniszterelnök úr állított, akkor az ellenzék mind en aknamunkája ellenére ma nem erről lenne szó itt, hanem lehet, hogy szégyenünkben már elbujdostunk volna. De nem erről volt szó, kedves Nyitray úr! Arról volt szó, hogy megtörtént a bejelentés, és utána nem történt semmi. Nem történt semmi, és ezt önök i s tudják, önök jobban tudják, mint én, mert én még annyira se vagyok beavatva, mint mondjuk, önök között egy átlagos fideszes képviselő, de valahogy most már szerecsenmosdatást kell végezni - meg kell menteni a miniszterelnök úr becsületét. Erről van szó. Kár ezt tagadni, és ezt önök bármilyen jelentéssel is próbálják meg takargatni, ez nem fog sikerülni. Elmúlt az az idő, amikor a miniszterelnök úr még felállhatott volna, és azt mondhatta volna, hogy "uraim, engem félrevezettek", vagy hogy "tisztelt válasz tópolgárok, bocsánatot kérek érte, nem én vagyok a hibás". Most már ezt nem teheti meg. Most már önökön a sor, hogy valamilyen módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sikerüljön megmenteni az ő becsületét, és mindenekelőtt K osztolányi úron. (Az elnök ismét csenget.) Bocsánatot kérek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Vancsik Zoltán képviselő úrnak, MSZP. VANCSIK ZOLTÁN (MSZP) : Elnök úr, azzal kezdem, amivel a múltkor k ezdtem a házelnöknek, hogy nem bírálhatom az elnök úr tevékenységét, de tisztelettel felkérem, hogy szóljon Kosztolányi úrra; a patkóban nem fordult elő - legalábbis a szabadon választott Országgyűlésben , hogy valaki falatozik, miközben megy az ülés. (Dr . Kosztolányi Dénes: Nem is falatozom, Vancsik...!) Kérem, kérje meg a képviselő urat, hogy vagy vonuljon ki, ott étkezzen, vagy fejezze be az étkezést.
