Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtés vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez k... - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
885 Köszönöm. Újabb kétpercest nem látok, ezért megadom a szót normál felszólalásra Szabados Tamás képviselő úrnak, MSZP. SZABADOS TAMÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Nagyon nagy érdeklődéssel hallgattam, nem mindig örömmel, de nagy érdeklődéssel hallgattam az itteni a vitát, a bizottsági tagok egymás közötti finom vagy kevésbé finom pengeváltását, és eg y kicsit úgy éreztem magam, mint abban a bizonyos anekdotában, amikor a bolondok házában a beutaltak egymásnak betűket mondtak, á, bé, cé és hatalmasakat nevettek. Arról szólt nekem ez a vita, hogy milyen hangnemben és miről is nem szólt ez a vita a bizott ságban. Nem vettem részt a bizottságban, de valamikor nekem is meg kell majd nyomni a gombot és nagy dilemmában vagyok, hogy mit is fogok megnyomni, mert ez az előterjesztés, amit kaptunk, nem volt igazándiból informatív. Nem volt arra alkalmas - legalábbi s számomra , hogy megismerjem, hogy mi is történt 1997ben vagy 1994 és 1998 között amiről akkor a miniszterelnök úr vádja szólt. Amikor a vád elhangzott, néztem a televíziót. Drámai volt. A Fideszlogo alatt állt a miniszterelnök úr és pásztázta végig a kamera a Fidesz frakcióját. Döbbent arcok, kárörvendő arcok, de mindenesetre nagy döbbenetet váltott ki, és az villant át bennem, hogy ha ez igaz, amit itt a miniszterelnök úr állít, akkor ez az oldal húsz évre eláshatja magát. Csak arra gondoltam, hogy mi is lehet a forgatókönyv, hiszen az ország miniszterelnöke nem állhat ki csipcsup ügyekkel és nem mondhat bele a kamerába országnakvilágnak olyan dolgokat, amiről nincsen meggyőződve. Megmondom őszintén, most itt bevallom önöknek, amikor ezt néztem, telj es mértékben meg voltam arról győződve, hogy a miniszterelnök úr kezében olyan cáfolhatatlan bizonyítékok vannak, amelyek alá fogják azt támasztani, amit ő mondott. Csak azon gondolkoztam, hogy milyen forgatókönyvvel fogja ezeket bevinni a köztudatba. Az e gyik forgatókönyv az lett volna, a könyörületesebb, kíméletesebb, hogy mintegy géppuskatűzzel egyszerre minden dokumentumot feltár és lekaszálja az itteni oldalt és a Szocialista Pártnak egyszer és mindenkorra el kell tűnni a politikából. Aztán volt egy ke vésbé - arra is gondoltam - kíméletes megoldás: az, hogy egymás után adagolja majd a miniszterelnök úr ezeket az adatokat és mint a középkorban, a kivégzésnek azt a módját választja, hogy kerékbe töri és előtte még jól ki is élvezi a látványt, hogy hogyan agonizál itt ez a párt. De még egyszer mondom, nem gondoltam arra, hogy nincs igazi, illetve semmilyen bizonyíték a kezében. Aztán vártunk, vártunk, még tovább vártunk. Aztán jött ez a bizottság, megalakult a bizottság, elnökévé Kosztolá nyi urat választották meg, akit - most elnézést kérek - addig nem ismertem. Tudtam, hogy van ilyen képviselő úr, még szoktunk is egymásnak köszönni a parlament folyosóján, és akkor önt ez országosan ismertté tette. Amit a televízióban láttam a bizottság ül éseiről meg képviselőtársaim elmondásából, önt sokan úgy jellemezték, meg az újságokban is az ön nyilatkozatai arra engedtek következtetni, hogy ön nem biztos, hogy a legalkalmasabb jelölt volt ennek a bizottságnak a vezetésére. Aztán ma láttam önt a telev ízióban. A Nap TVben nyilatkozott a Kereszttűzben. És akkor azt mondtam, hogy dehogyisnem! A Fidesz szempontjából Kosztolányi Dénes képviselő úr a lehető legjobb választás volt. Ugyanis tessék körbenézni, ön mögé, kedves képviselő úr! Hányan ülnek? Hárman . (Körömi Attila kezével négyet mutat. - A Fidesz padsoraiban négy képviselő ül.) Volt úgy, hogy hatan is ültek, de ön itt egyedül állja a sarat többkevesebb sikerrel az itteni véleményekkel szemben. Még egyszer visszatérve erre a tévéadásra, néztem az ar cát - én pszichológiát is tanultam , ön hisz ebben, amit csinál. És ezt teljes mértékben akceptálom, és szeretem az olyan embereket, akik hisznek abban, amit csinálnak. De kedves képviselő úr, nem gondolt arra, hogy önt felhasználják valamire? (16.30)
