Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A büntetőeljárási jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
88 A büntető törvénykönyv, amelyet akkor egyértelműen úgy véleményeztünk, hogy a kábítószer fogyasztásával és forgalmazásával kapcsolatos tényállások újrafogalmazásával a büntetőjogi fenyegetettséget kívánta megnövelni, teh át szigorítani, az nem vitatható, de azt hiszem, nem ezzel az egyetlen jelzővel látható el az az akkori kezdeményezés, mert a kormányprogramba illeszkedően lényegében olyan tényállást alkotott akkor az Országgyűlés és az akkori törvényjavaslat olyan tényál lást fogalmazott meg, amely a magatartások pontosabb és precízebb megfogalmazásával egy differenciált jogalkalmazás lehetőségét is megteremtette. A jelen törvényjavaslat éppen a privilegizált rendelkezéseket érinti, mert hiszen az 1998. évi LXXXVII. törvén y szűkítette azon elkövetők körét, akik abban a kedvezményben részesülhetnek, hogy saját akaratukból egy büntethetőséget megszüntető ok miatt a büntetőeljárás lefolyását megállíthatják és megakadályozhatják. Mint ismeretes, az 1999. március 1jét megelőzőe n hatályban lévő törvény egy szélesebb kör számára - tehát a kábítószerfogyasztók is nyilván ebbe a körbe tartoznak, a kábítószerfüggők - általánosságban biztosította meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén azt a lehetőséget, hogy amennyiben gyóg ykezelésnek vetik alá magukat legalább hat hónap időtartamban, abban az esetben velük szemben - ha ezt okirattal igazolják - a büntetőeljárás nem folytatható le, tehát büntethetőséget megszüntető ok állt elő. A változást az 1999. március 1jén hatályba lép ett törvény abban hozta, hogy most már - szűkítve ezt a lehetőséget - csak a kábítószerfüggő elkövetők számára biztosította ezt a lehetőséget, tehát hogy saját akaratukból a büntetőeljárást megállítsák, és a büntetőeljárás megszüntetésre kerüljön. Ennek a változásnak voltak eljárásjogi következményei - ez a mai napirend keretében tulajdonképpen a vitánk tárgya , mégpediglen a gyógykezelés időtartamára a korábban hatályos törvény is úgy rendelkezett, hogy a büntetőeljárást fel kellett függeszteni. Az 1999. március 1jén hatályba lépett büntetőeljárási törvény, amely az 1998. évi LXXXVII. törvény, értelemszerűen a megváltozott anyagi jogszabályokra tekintettel, azon elkövetők esetében fogalmazta meg büntethetőséget megszüntető okként a gyógykezelés lehetőségé t, illetve gyógykezelésnek való alávetést, akik kábítószerfüggőnek voltak minősíthetők. Ennek a jogi szabályozásnak a következménye az, hogy maradt egy űr, miként erre az államtitkár úr szóbeli előterjesztésében rámutatott, nevezetesen, hogy azok az elköve tők, akik nem kábítószerfüggők, de kábítószerfogyasztók, és akik a cselekményt 1999. március 1je előtt követték el, azokkal szemben nem volt alkalmazható a jelenleg hatályos törvények szerint a büntethetőséget megszüntető ok, tehát velük szemben az eljár ás nem függeszthető fel, és a gyógykezelés, illetve annak igazolása folytán a büntetőeljárás nem kerülhet megszüntetésre. Azt hiszem, a törvényjavaslat vitájában elsősorban koncepcionális kérdésekre figyeltünk, és elsikkadt ezen elkövetői kör magatartásána k a szabályozása, mert egyrészről tudjuk azt, hogy mindenkit a cselekmény elkövetésekor hatályban lévő törvény alapján kell felelősségre vonni, kivéve ha az elbíráláskor már az általa tanúsított magatartás nem bűncselekmény, vagy az egyébként enyhébben bír álandó el, de nem figyeltünk ennek az elvnek a következetességére akkor, hogy a büntethetőséget megszüntető ok alkalmazása esetében is ezt következetesen véghez kell vinni. Tehát az 1999. március 1je előtt elkövetett, mégpediglen nem kábítószerfüggőkkel, csak kábítószerfogyasztókkal szemben sem alkalmazható a később hatályos, tehát '99. március 1jétől hatályos büntetőeljárási törvény. Én azt hiszem, hogy itt, bár igazából a dolog társadalmi kihatása nem nagy, ellenzéki és kormánypárti képviselők egyszerű en nem figyeltek ezen előforduló esetek egyediségére. (20.30) A most előterjesztett törvényjavaslat tehát mindennek az eljárásjogi következményét vonja le, és a "nullum crimen sine lege" elvéből levezetve biztosítja azt a lehetőséget, hogy az elbíráláskor hatályban volt enyhébb rendelkezések nyerjenek alkalmazhatóságot.
