Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP):
813 amit mi otthon és az iskolában a gyerekeknek mutatunk: nem dobjuk el a szemetet é s külön tesszük azt, amit külön lehet tenni. Arra hívnám fel a tárca képviselőjének a figyelmét, hogy fordítson sokkal nagyobb figyelmet az iskolás korban történő nevelésre, természetesen pénzt és ezzel együtt a megfelelő segédeszközöket. Megfelelő kampánn yal vezesse be ezt a törvényt - úgy, hogy az iskolában a gyerekek felfogják, megértsék - közérthető módon, egyértelműen. Bár nem hiszem, hogy ezt túlságosan bonyolult lenne megtenni, mert úgy gondolom, hogy a gyerekekben megvan a jóra való hajlam, csak épp meg kell mutatni nekik, és viszonylag egyszerűen megértik azt, amit most a hulladékgazdálkodási törvénnyel szeretnénk, hogy megtisztítsuk a környezetünket attól a szeméttől, amely most az utak szélén igen jól látszik a hóolvadás után, és minden rendű és r angú úton való közlekedésnél siralmas, hogy az út szélén szinte szeméthegyek között közlekedünk. Én úgy gondolom, hogy itt a tárcának úgyszintén megfelelő szigorral kellene fellépni, hogy az út kezelői, igenis, tartsák rendben a hozzájuk tartozó területeke t, valamint, ha ez nem az útkezelőé, akkor a közút mellett lévő terület tulajdonosáé. Köszönöm. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Gyárfás Ildikó képviselő asszonynak, MSZP; őt követi Ékes József. GYÁRFÁS ILDIKÓ (MS ZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem szóló képviselőtársaim is valamennyien egyetértettek abban, hogy szükséges a hulladékgazdálkodásról szóló törvény megalkotása, hiszen hiányt pótol, átfogó szabályozás ugyanis ez idáig még nem készült, sok a joghézag, elítélendő szennyező magatartásformák alakultak ki. Az okozott károk felszámolása a környezetvédelem egyik legköltségesebb területének tekinthető. Kár, hogy a régen várt törvény csak keret jellegű, és a hozzá kapc solódó több mint 30 kormány- és miniszteri rendelet még várat magára. Többen megfogalmazták már előttem, hogy miért jó a törvénytervezet, mert mi mindent tartalmaz, de azt is, hogy több helyen módosításra szorul, és mi az, ami hiányzik belőle. Nem szeretné k ismétlésekbe bocsátkozni, ezért itt és most szerintem a legnagyobb hiányérzetet jelentő kérdésről, a hulladékgazdálkodás önkormányzati finanszírozásának a kérdéséről szeretnék igen röviden szólni. A törvény az önkormányzatok számára feladatbővülést, így a terhek további növekedését jelenti. Azt, hogy mennyibe kerül a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás megszervezése, a hulladékok begyűjtése, tárolása, kezelése, a készítő a mellékletként megkapott hatástanulmányban még nagyságrendjében sem tudta megbecsül ni. Számunkra, önkormányzatok számára nem megnyugtató, hogy az európai uniós források bevonhatók, mert a pályázásuk bonyolult, átfutási idejük hosszú, előírásaik bürokratikusak, a központi állami pénzek időszakosak és esetlegesek. Azt viszont biztosan tudj uk, hogy akiknek a feladatot el kell végezni, az önkormányzatoknak a pénzügyi helyzete folyamatosan romlik. Ha egy térségi feladatokat ellátó, 3536 ezer lakosú kisváros példáját tekintjük, a költségvetési vita óta az élet mára már bebizonyította: 2000ben az önkormányzatok reálértékben kevesebb állami támogatással gazdálkodhatnak, mint 1999ben. Az elmúlt esztendőben több önkormányzatokat érintő törvényt módosított a parlament, illetve alkotott meg. Ezek sorából kettőt szeretnék kiemelni. Emlékeztetném tis ztelt képviselőtársaimat arra, hogy a január 1jétől belépő okmányirodák állami finanszírozása 4 millió forint volt, ami a költségeknek mintegy 50 százalékát fedezi, vagy
