Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 2 (124. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
804 (10.20) A 25. és 26. §ok szövege arra utal, hogy a törvény előterjesztői változatlanul az önkormányzatok hatáskörében hagyják a hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának alapelveit, és ez év június 30áig valószínűleg nem tölti be az Országgyűlés azt a szerepet a díjak megállapításában, amit számára az Alkotmánybíróság meghatározott. Több hozzászóló felvetette a 30. § ingatlantulajdonosokra sérelmes rendelkezéseit, miszerint az ingatlanon elhagyott hulladékok kezelési kötelezettsége az ingatlan tulajdonosát terheli. Egyetértek ennek a paragraf usnak az ellenzőivel, hiszen nem kényszeríthetünk több száz ezernyi útmenti telektulajdonost kerítkezésre csupán azért, mert az illegális szemétlerakó szempontjából kedvező fekvésű az ingatlanuk; nem lehet terhelni vétleneket amiatt, mert a hatóságok nem f ordítanak kellő figyelmet a zugszemétszállítók leleplezésére. Magam úgy határoznám meg a rajta kapott illegális szemétlerakó büntetési tételeit, hogy abból fedezni lehessen az elhagyott hulladék kezelési költségeit. 4044. §ig szabályozzák a hulladékgazdá lkodási igazgatás feladat- és hatásköreit. Úgy vélem, hogy ezekben a feladatkörökben olyan átfedés keletkezik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat eddigi feladatköreivel, ami csak felesleges jogvitákat és felelősség esetében gazdátlanságot o kozhat. Mivel a törvény záró rendelkezései nem szüntetik meg az 1999. évi XCVI. törvény 4. §át, amely szerint "...a talajjal, a szilárd és folyékony települési hulladékokkal, a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos közegészségügyi követelmények és normák ki munkálása és érvényesülésük ellenőrzése az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladata.", a jelenlegi törvényjavaslat számos rendelkezése ütközik egy korábbi törvényben megjelölt felelős hatóság feladat- és hatáskörével. Nem kívánom az illeté kes minisztériumok helyett eldönteni azt a kérdést, hogy ezekben az esetekben melyik hatóság a valódi felelős, de fontosnak tartom felhívni figyelmüket erre a várható problémára. A 48. § a hulladékgazdálkodási bírságot központi bevételként kezeli és a Körn yezetvédelmi Alapot illető forrásnak tekinti. Ennek a szemléletnek az a nagy hibája, hogy ezekből a bírságokból nincs mód jóvá tenni éppen azt a környezetszennyezést, amit a megbírságoltak okoztak vagy korábban okozhattak. Nem tudom elfogadni ezt a szemlél etet, hiszen a bírság elsődleges és alapvető funkciója az okozott kár helyreállítása, további funkciója is lehetne például az elkövető által vélelmezetten korábban okozott károk helyreállítása. Éppen ebből a bevételcentrikus, központosító szemléletből faka dnak azok a visszásságok, hogy a törvényjavaslat - ahogy erről korábban már szóltam - a teljesen vétlen ingatlantulajdonosok költségére oldaná meg az illegális szemétlerakók eltávolításának a gondját, a forrása pedig ennek a feladatnak a bírság, de ezt a 4 8. § szerint központosítani kell. Az 50. § nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről rendelkezik. Éppen a törvényjavaslat egyik legfontosabb céljáról feledkezik meg ez a paragrafus, nem csupán a kezelt hulladékok mennyisége és összetétele lény eges egy ilyen adatszolgáltatásban, hanem a kezelések eredményeként keletkezett és újrahasznosítható termék vagy energia mennyisége is. Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának elnökeként is csak üdvözölni tudom az 53. §nak azt az előírását, h ogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben tanítani kell, és ezek az ismeretek a Nemzeti alaptanterv részét kell hogy képezzék. Ez az előírás szükséges, de messze nem elégséges. Például el kellene indítani nappali tagozatokon a hulladékgazdálkodással foglalkozó szakemberképzést, olyan új szakmák képzéséről kellene gondoskodni a szakmunkásképzésben, mint komposztkészítő szakmunkás, műanyagfeldolgozó, bányamester a lerakók működtetéséhez, hulladékkezelő ügyintéző, é s a felsőfokú oktatásban is meg kellene kezdeni például a hulladékkezelő szakmérnökök, hulladékelemzéssel foglalkozó vegyészek képzését. Ma ezek az ismeretek egyegy szakma határterületén helyezkednek el, a jövőben tudatosan, célzottan kell képeznünk az er re alkalmas szakembereket. Az 56. § évekre bontva ütemezi a mindeddig hulladékká vált csomagolóanyagok újrahasznosításának mértékét vagy a hulladéklerakóban lerakott hulladékok