Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 1 (123. szám) - A holtágak megóvásával, hasznosításával és rehabilitációjával kapcsolatos további feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS IMRE (MSZP):
754 felhasználásának koordinálását, ez egészen biztosan nem köthető egyetlen határidőhöz, mondjuk, 2000. május 31hez, hanem ez a feladatrész egy folyamatos odafigyelést igényel a tárcaközi bizottság részéről. Még felmerülhet képviselőtársaimban, hogy egyáltalán lehete ilyen megfogalmazást tenni, hogy "egy határozott időpont", és ehhez hozzászúrva, hogy "illetve folyamatos". Szeretném elmondani annak, aki a konkrét határozattervezetet megnézte, hogy lehet, hiszen az előző pontban is így van megfogalmazva egy más feladatnál, hogy "2001. decem ber 31., illetve folyamatos". Tehát azt hiszem, hogy annak nem lenne akadálya, hogy ez a megfogalmazás bekerüljön, így a 7. számú ajánlásban megfogalmazott elképzelésem, illetve a Simon József képviselőtársam 6. számú pontban megfogalmazott ajánlása egyará nt elfogadható lenne. A következőkben a 11. számú ajánlással szeretnék foglalkozni. Úgy érzem, hogy ez már vaskosan tartalmi jelentőségű. A határozat elkészítésekor és az általános vita során is nagy vita volt arról, hogy egyáltalán az egyes holtágakkal mi lyen mértékben kell foglalkozni. Az elkészült jelentés azt mondja - és a korábbi tervezet is azzal foglalkozott , hogy a szentély típusú holtágakkal alaposan foglalkozni kell, a 2es, 3as, 4es csoportba tartozó holtágak esetében viszont már nincs szüksé g ilyen alapos munkára, ott elegendő, ha mintaszerűen, ajánlásszerűen fogalmaznak meg feladatokat. Mi azt vallottuk a gazdasági bizottságban, hogy ez nem elegendő. Hiszen nagyon sok olyan holtág van, amelyiknek a sorsáról dönteni kell, el kell határozni, h ogy az önkormányzaton kívül - amely általában vállalkozik erre a feladatra - milyen erők mozgósíthatók erre a célra. Ezért szükség van a további holtágaknak az egyedi értékelésére is. Gyakorlatilag erre fogalmazódott meg kompromisszumos megoldásként az az elképzelés, hogy a tárcaközi bizottság vizsgálja meg, hogy a rehabilitációs költségek becsülhetőke. Most a gazdasági bizottság tagjaként, de mint képviselő azt kell mondjam, hogy ez a megfogalmazás eleve butaság; nyilvánvalóan egy költség becsülhető. Az a kérdés, hogy mennyi idő alatt becsülhető, és az, hogy milyen pontossággal becsülhető meg ez a kérdés. Ezért a módosító javaslatomban kicsit konkrétabban fogalmaztam, és azt mondtam, hogy a holtágak esetében az állapotfelmérésnél az előzetes besorolás alap ján a rehabilitációs költségeket meg kell becsülni, illetve törekedni kell arra, hogy ez a becslés felgyorsítható legyen. Úgy gondolom, hogy ez a korrekt megfogalmazás, és ez már nemcsak formában tér el az előterjesztéstől, hanem itt ez egy nagyon konkrét elemnek tekinthető. (14.20) Végeredményben a 9. számú ajánlásban Simon József képviselőtársam is erre tesz kísérletet. A magam részéről természetesen azt is el tudom fogadni a magam módján, azzal a megjegyzéssel, hogy a 11. számú ajánlásban elő terjesztett indítványom véleményem szerint sokkal részletesebb, de ha kompromisszumos megoldásként a két bizottság, illetve az előterjesztő ebben tud egyetérteni, akkor ezt a 9. számú ajánlást a magam részéről el tudom fogadni. Utolsóként foglalkoznék a 12 . számú ajánlással, amely azt hiszem, hogy az egész holtágprobléma lényegét tartalmazza. Ha egyetértünk abban, hogy az egyes holtágak esetében az állapotfelmérés és az előzetes besorolás alapján meg lehet becsülni a rehabilitációs költségeket, akkor most m ár nagyon egyszerű dolgunk van, mert ezzel a várható költséggel szembeállítható, hogy milyen finanszírozási lehetőségek állnak rendelkezésre ezekkel a költségekkel szemben. Nyilvánvalóan itt bántó különbségek is lehetnek. Egészen biztos, hogy az következik be, hogy egy holtág megmentése esetében a rehabilitációs költségek - nagyon sok holtág esetében - jóval meghaladják a finanszírozási lehetőségeket. Márpedig ha ez a probléma előáll, akkor ezt a dolgot valamilyen módon kezelni kell. A benyújtott előterjesz tés ezt nagyon lágyan próbálja megfogalmazni, amikor azt mondja ki, hogy a becsült ráfordítási igény, a számba vehető finanszírozási lehetőségek figyelembevételével készüljön javaslat a feladat megoldására. Én ezt az igen lágy és véleményem szerint keveset mondó megfogalmazást akartam pontosítani, amikor beszúrtam, hogy itt megoldási lehetőség lehet a holtág
