Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 1 (123. szám) - A vízi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP):
747 Tisztelt Ház! Itt nekünk olyan jogszabályt, olyan törvényt kell alkotnunk, amely figyelembe veszi a magyar érdekeket, amely az uniós csatlakozás előtt biztosítja a Magyar Köztársaság érdekeit, és biztosítja a fejlesztésbe be vonható tőkét is. Ez a törvényjavaslat több módosítással ilyen. Kérem, hogy vegyük figyelembe az Alkotmánybíróság különböző észrevételeit e tárgyban! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra követke zik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. A Tisza mentén élek, és az elmúlt évtizedekben alkalmam volt több hajóst is megismerni. Sorsukat ismerem, és ennek birtokában, tudatában m ondom azt a hangos üdvözlő képeslapot, amelyet elsősorban most nekik szeretnék küldeni a vízi közlekedésről szóló törvény általános vitájában. Hiszen most itt paragrafusok szólalnak meg, érvek és ellenérvek, de a szakmai háttérben mindenképpen ott van az a több évszázados hagyomány, illetve az ő több évtizedes tapasztalatuk: matrózoknak, tiszteknek, kapitányoknak a Balatonon, a Dunán, a Tiszán egyaránt. Őket szerettem volna ezzel a gondolattal köszönteni. Köszönöm, elnök úr, hogy lehetőséget adott erre. ELN ÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Podolák György úr, az MSZP képviselője. PODOLÁK GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényalkotó a vízi közlekedésről szóló törvényével, előterjesztésével vélhető en azt célozta meg, hogy a közel 30 évet megélt 1973. évi VI. számú törvényt a magyar gazdaságban végbement változásokhoz igazítva, a kor követelményeit szolgáló, a környezetet figyelembe vevő és az európai joggal harmonizáló, a magyar hajózás fennmaradásá t, fejlődését elősegítő törvényi szabályozást léptessen életbe. A törvényalkotó ezen szándéka a törvényjavaslatban csak jelzésszerűen van jelen, a tervezett változtatások inkább a jelennek szólnak, mint a jövőnek. Ez a törvényjavaslat nem kívánja felemelni a magyar hajózást és a vízi szállítást a többi közlekedési ágazathoz, nem számol ennek a gazdasági ágazatnak a gazdaságélénkítésével. A törvényjavaslat gazdasági bizottsági vitáján érzékelhető volt, hogy a tervezet előkészítése során nem ment át megfelelő szakmai vitán, vagy kevésbé vették figyelembe a hajózásban és a kikötői tevékenységben részt vevők feszítő gyakorlati tapasztalatait. Talán a legnagyobb hibája a törvénytervezetnek, hogy egy törvényben kívánja szabályozni a hajózási és a kikötői tevékenys éget, pedig a kikötők ipari, szolgáltatói és logisztikai jellege élesen elválik a hajózástól. De ebben nem kellene vadonatújat kitalálnunk, így működik ez jellemzően Európában is, ahová igyekszünk. A vízi közlekedésről szóló törvénynek a kikötőket annyiban kellene érinteni, amennyiben ahhoz kapcsolódnak, abban viszont igen; mert tarthatatlan, hogy egy korábbi rossz szabályozást, nevezetesen, a kikötőkhöz tartozó vízfelület leválasztását a javaslat konzekvensen fenntartja. Ugyancsak tarthatatlan, hogy a korá bbi szabályozásnak megfelelően rögzíti, bebetonozza a hajózási hatóságok túlzott, rendkívül szubjektív, saját körű jogosítványait, garanciáit, erősítve az önfenntartó bevételek szükségszerű lehetőségét. Az állami szerepvállalás a törvénytervezetben rendkív ül halványra sikeredett. A javaslat általánosságban határozza meg az állam feladatait a hajózás és ezen belül az állami hajózás támogatásában. A törvényben megfogalmazott támogatás csak elvi szinten jelenik meg, ami azt jelenti, hogy ez alapján a hajózási és a hajózáshoz kapcsolódó tevékenységek dotálását, illetve szubvencionálását az állam konkrétan nem kívánja felvállalni.
