Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 1 (123. szám) - A vízi közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
741 A miniszteri expozé is kiemelte ezt az olcsóságot, amikor arról szólt, hogy a vízi úton történő áruszállítás hatszorhétszer olcsóbb a közúti fuvarozásnál, és kétszerháromszor o lcsóbb a vasúti fuvarozásnál. Ennek ellenére nálunk az egész árufuvarozásnak mindössze 5 százaléka bonyolódik vízi úton, és abból is körülbelül 40 százalék idegen lobogók alatt. Igaz, ennek oka az is, hogy nemzetközi értelemben vett hajókikötőnk, amely köz úttal és vasúttal is kapcsolatban áll, mindössze három van: Csepelen, Dunaújvárosban és Baján; a Tiszán pedig egyáltalán nincs, leszámítva a félig kész szegedit. Márpedig még a sajnálatos módon most éppen biológiai halottá vált Tiszán azért még hajózni leh etne. Mindez tehát szükségessé teszi az új szabályozást. Ez az új szabályozás, ez az előterjesztés pontosan a már említett rajnai szabályozást veszi figyelembe. Maga is bevallja, meghatározza, hogy ez egy kerettörvény, és majd a későbbi végrehajtási rendel eteket az egyes ágazati minisztériumok, illetőleg a kormány fogja meghozni. Az egyik rendkívül fontos előnye, érdeme ennek a jogszabályelőterjesztésnek, hogy pontosan meghatározza a feladatokat. Mégpedig a 2. §ban 16 nagy feladatcsoportot határoz meg, és ilyen az eddigi jogalkotásban a hajózásra nézve nem volt, ezért ennek rendkívüli jelentősége van. Ugyanakkor ehhez a 16 feladatcsoporthoz odarendeli a hatásköröket, és 14 hatáskörcsoportot jelöl meg a jogszabály, amelyeket azonban megoszt a különböző mini sztériumok, illetőleg a kormány között, ami kissé bonyolulttá teszi a kérdést. Ez rendkívül nagy és fontos egyeztetési eljárásokat tételez fel, tehát feltehetően egy kicsit nehézkes lesz ennek a menete, de azért a feladatok - főleg a felelősség szempontjáb ól - mindenféleképpen jól körülhatároltak. Van azonban egy hátránya is ennek az egyébként jó rendszernek. Mégpedig az, hogy a hatáskörök alapján azt is meghatározza a törvény, hogy majd az egyes ágazati minisztériumok, illetőleg a kormány milyen végrehajtá si rendeleteket, tehát részszabályokat kötelesek alkotni. A kormány hét ilyen szabályt kell hogy hozzon, a minisztériumok pedig 28at - tehát rendkívül sokat. A már előbb említett egyeztetési eljárási - hogy úgy mondjam - nehézségek miatt ez nem lesz könny ű. Éppen ebben rejlik a törvény egy talán nem is rejtett hátránya, ami a következőkből vezethető le. Általánosságban azt mondja a törvény, hogy hat hónap múlva lép hatályba. Van más előírása is - például a hajóosztályozásról szóló rendelkezései 18 hónap mú lva , de az általános hatálybalépés hat hónap. Kérdéses, hogy a minisztériumok, a kormány hat hónap alatt meg tudjáke hozni ezeket a részrendelkezéseket. Mert ha nem, akkor mi marad? Ez már nem lesz hatályban. Marad legfeljebb a korábbi, '73as törvényer ejű rendelet végrehajtási rendelete, amely az 5/1974. számú KPMrendelet, amely legalább marad és alkalmazható lesz. Igen ám, csakhogy annak van egy hosszú sora, amely a fogalommeghatározásokkal foglalkozik, és ez a törvény is foglalkozik a fogalommeghatár ozásokkal, de a kettő egy kicsit ellentmond egymásnak, például a kishajó fogalma esetében. Tehát több fogalom nem pontosan fedi egymást. Ugyanakkor még ebben a törvényben is található olyan a fogalommeghatározások között, amely nem vezethető le a másikból, vagy ütik egymást. Így például a belvízi út és a vízi út fogalma egyszerűen ellentmond egymásnak, de ezek feltehetően áthidalhatóak. Elhangzott a korábbiak során, hogy viszont az ellenőrzés nem megfelelő, illetőleg hogy a műszaki vizsgákra szükségtelen kö telezni egy olyan hajót vagy vízi járművet, amely kissé meghibásodott. Ezzel szemben pont az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat keveslem, mondok egy példát: az időszakos vizsgálat a rendelet szerint - a hatályban maradó rendelet szerint - a kompnál négy év . Tehát négy év telik el addig, amíg az ellenőrző szervek ezt újra megvizsgálják, holott nyári napokon láthatjuk, hogy a kompokon egymásra zsúfolva vannak az autók, olyannyira, hogy szinte ki sem lehet szállni belőlük, és semmi olyan rendelkezés nincs, ame ly a négyévenkénti vizsgálaton túl ezek ellenőrzését lehetővé tenné, ami viszont balesetveszélyes, és egyéb más előírásokba is ütközhet.
