Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HOMA JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
75 és én is azok álláspontját osztom, akik azt mondják, hogy messze nem technikai módosításról. Amikor '99. december 13án megszületett egy kormányhatározat, akkor a miniszter úr azzal volt elfoglalva - feltételezem én, és remélem, nem bántom meg ezzel , hogy hogyan készüljön a miniszterségre. Azért hozom szóba ezt a december 13át, mert tulajdonképpen akkor született meg az előzménye ennek a törvénymódosításnak. A kormány akkor döntött a magyar állam tulajdonában és az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet vagyonkezelésében lévő, korábbi, irgalmas rendi tulajdon visszaadásáról. Már a kormányhatározat sem teljesen pontos, mert azt mondja, hogy korábbi irgalmas rendi tulajdon visszaadásáról... Donáth képviselőtársam utalt arra, hogy ez a tulajdon soha nem volt az irgalmas rendé, hanem egy alapítvány tulajdona volt, aminek a hozamából részesült az irgalmas rend is. Tehát már ez a kormányhatározat is pontatlan, és nem tükrözi a valóságot. Miért hozom szóba ezt a dolgot? Azért, mert a 2. p ontja fogalmazza meg tulajdonképpen azt a feladatot, amit most a miniszter úr a törvény beterjesztésével teljesít is, amely arról szól, hogy a 14479/1. helyrajzi számú ingatlannal, a Frankel Leó út 3133. számú ingatlannal kapcsolatos törvénymódosítást be kell nyújtani. (19.20) Itt nemcsak arról van ám szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy az épületet az irgalmas rend megkapja, hanem funkcióval együtt kerül a betegápoló irgalmas rend tulajdonába, majd 2001. január 1jétől birtokába. Ha ezt a kormányhatározat ot elolvassák - és nagyon kérem a képviselőtársaimat, olvassák el a december 13ai kormányhatározatot , akkor rá fognak jönni, hogy messze nem technikai kérdésről van szó. Ugyanis amellett, hogy adott esetben az ingatlant megkapja a betegápoló irgalmas re nd, és hogy most a rend, a Katolikus Egyház vagy a rendnek a rendtartománya, vagy a rend által létrehozott intézmény... - ha valaki elolvassa ezt a kormányhatározatot, kiderül számára, hogy egyáltalán nem lehet tudni, hogy végül is pontosan kit talál meg e z a műemlékvédelem alatt álló épület. Mivel ezt funkcióval együtt kell átadni, azt gondolom, mindenki beláthatja, hogy egy országos intézetről van szó, az országban egyedülálló intézetről van szó, nem közömbös, hogy ez az átadás hogyan, milyen módon valósu l meg. Nem szeretnék most belemenni abba a vitába, hogy mit takar ez a kormányhatározat, csak jelezni szeretném, hogy sokkal többről van szó. Olyan kérdésekről van szó, amelyeket nyilván nem is akarok a miniszter úr előtt felvezetni, hiszen nincs itt az eg észségügyi miniszter, aki feltehetően a kormányhatározat előterjesztője volt. Vele lenne vitám, és vele van vitám, és ez a törvényjavaslat egy eleme annak, ami történik egy országos hírű és országos hatáskörű szervezet életében. Az a meglátásom, hogy ez a kormányhatározat, majd az ezt követő törvényjavaslat, amelyet a miniszter úr most beterjesztett, bizony több sebből vérzik. Érdemes lenne számos pontját átgondolni, hiszen, ha most ilyen könnyedén megszabadulunk ettől a műemlékvédelmi épülettől, és azt mon djuk, hogy innentől kezdve pedig a tulajdonba adás megtörténhet, akkor, azt gondolom, számos egyéb feltételről nincsen fogalmunk, és nem tisztáztuk az elmúlt hetek során. Van egy figyelemre méltó pontja ennek a kormányhatározatnak, nevezetesen az 5. pontja - összesen öt pontból áll. Az egyik pontjában rögzíti, hogy birtokba kell adni a Hildudvart, az 5. pontja pedig felhívja az ORFIt és felkéri az egyházi intézményt, hogy a 2. pont szerinti ingatlan birtokba adásának végrehajtásához szükséges technikai je llegű megállapodást hozza létre oly módon, hogy a birtokba adás folyamata 2001. január 1jéig záruljon le. Az elmúlt hónapokban már megpróbáltam kérdésekkel faggatni az egészségügyi minisztert arról, hogy egyáltalán milyen egészségügyi koncepciója van. Tal án arra sikerült most rávilágítanom mindenki számára, hogy nagyon komoly egészségpolitikai kérdés, milyen koncepciója van a minisztériumnak az ilyen módon történő átadás tekintetében. Hiszen - még egyszer mondom -
