Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általá... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
63 Természetesen e feladatok végrehajtásához pénz, pénz és harmadszor is pénz kell. Azt hiszem, az egésznek ez a bökkenője, hogy mennyi pénzt tud a költségvetés e feladatokra áldozni. A költségbecslés csak egy célt határozhat meg, hogy ta lán mennyi pénzre van szükség, de azt hiszem, a holtágak megmentésénél sokkal fontosabb feladatai vannak ennek a kormánynak, ha már itt százmilliárdokról beszélünk. Nem hiszem, hogy százmilliárdokat képes lenne a jelenlegi gazdasági körülmények között bárm elyik kormányzat is a holtágak rehabilitációjára költeni. Nyilvánvalóan egy ésszerű optimumot kell megtalálnia a kormányzatnak ahhoz, hogy mi az, amit még tud vállalni e nemes munkához. Arra kérem a tisztelt kormányzat jelen lévő képviselőjét, hogy próbálj ák megtalálni ezt a helyes optimumot, hogy legalább a legértékesebb, szentély típusú holtágak valóban a természeti értéküknek megfelelően kerüljenek kezelésre, és aztán, amikor a gazdasági lehetőségek jobban megengedik, többet áldozva gyorsítsák fel ezt a munkát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány félreértésre, illetve félreértésre okot adó megjegyzésre szeretnék rávilágítani. Nem tudok egyetérteni azzal a megjegyzéssel - majd ha nem férek bele a két percbe, külön teszem a hozzászólásokat , hogy ha költséghaszon elemzést teszünk, és úgymond nem ér i meg és nincs forrás, akkor vissza kell sorolni. Ez hangzott el, ha jól figyeltem. Ezt én nagyon nagy hibának tartanám. Arra szeretnék rávilágítani, hogy lehet, hogy esetleg költséghaszon elemzés szempontjából nem éri meg, de mégis értékes. Akkor nem kel l mást csinálni, mint meg kell állítani az eddig történt szennyezést, és egyszerűen élő vízfolyást rákötve biztosítani kell, hogy legalább ezen a szinten, vagy ennél jobb szinten, ami ma a holtágnál jellemző, megmaradjon, és amikor lesz rá költség, lesz rá fedezet, ezeket a rehabilitációs munkákat el lehet végezni. Tehát nem tartom szerencsésnek, ha visszasorolásról beszélünk. Egy másik megjegyzés arról szólt, hogy a holtágakat szennyvízcsatornák, egyéb csatornák táplálják, és szerencsés volna, hogy akik eb ben részt vesznek, ehhez járuljanak hozzá. Kérem szépen, ne járuljanak hozzá egy fillérrel sem! Ne terheljék, ne vezessék bele a szennyvizet! Ma, amikor arról beszélünk, hogy vízhiányos a mezőgazdálkodás, a növénytermesztés, akkor ezeket a szennyvizeket be levezetni élővizekbe vagy holtágakba egyenesen bűn, mert ezeket közvetlenül lehet használni azáltal, hogy a talajok pufferoló képességét kihasználjuk, és nem pedig azáltal, hogy az élővilágot tönkretesszük. Én tehát azt hiszem, meg kell valósítani a szenny vízöntözést, és nem szabad beleengedni ezeket a szennyvizeket a holtágakba. És akkor, ha ezek élő folyót, lassan mozgó vizet kapnak, biztosan jobb szinten maradnak életben, mint amilyen szinten most vannak, és majd amikor lehetőségünk, módunk lesz rá és ok osodunk - mint ahogy látjuk, 150 év után rájövünk, hogy bizony nem biztos, hogy pozitívak voltak ezek a beavatkozások , akkor ezeket a pótolhatatlan természeti értékeket meg tudjuk menteni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Szintén két per cre megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ. KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Elhangzott részemről és aztán két képviselőtárs részéről is bizonyos értelemben a kritikája a 150, illetve 152 évvel ezelőtti folyószabályozásnak.
