Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 28 (121. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
543 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr: "Háttal Európának - XVIII. fejezet" címmel. A képviselő urat illeti a szó ötperces időtartamban. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ez a sorozatcím, amit képviselőtársaim, akik itt vannak, az ülések végén már hetek óta hallhatnak, soha nem volt olyan aktuális, mint a mai témánál. Ugyanis ez a napirend utáni felszólalásom is a múlt heti osz trákmagyar külügyminiszteri találkozóhoz fűz néhány kommentárt. Kezdjük a tényekkel! Mint tudjuk, egy hónappal ezelőtt új kormány alakult Ausztriában az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szabadságpárt koalíciójával. A Néppárt azzal a Szabadságpárttal kötö tt koalíciót, amelyet sok évvel ezelőtt kizártak abból a Liberális Internacionáléból, amelynek Orbán Viktor miniszterelnök úr ma is alelnöke. Miért is zárták ki? Röviden három okból: egyrészt a Liberális Internacionálé számára elfogadhatatlan volt az a gaz dasági nacionalizmus, amit az Osztrák Szabadságpárt képviselt, elfogadhatatlan volt az idegenellenesség és kisebbségellenesség politikája, és elfogadhatatlan volt a náci múlt - finoman szólva - bizonytalan kezelése az Osztrák Szabadságpárt, mindenekelőtt a nnak elnöke, Jörg Haider úr által. Amikor fölmerült ez a koalíció, akkor az Európai Unió másik 14 tagországa előre jelezte, hogy be fogják fagyasztani Ausztriához fűződő kétoldalú kapcsolataikat, és az Európai Unióban is korlátozni fogják az Ausztriával fo lytatott együttműködést. A kormány ennek dacára megalakult, és az Európai Unió ezeket az intézkedéseket meghozta. Mi volt a magyar kormány reakciója a történtekre? Az első reakció, amiről három héttel ezelőtt már szóltam, az, hogy Orbán Viktor minisztereln ök úr meglepetésének adott hangot az európai uniós országok lépésével kapcsolatban. A második reakció az volt, hogy a magyar kormány egyrészt kijelentette, hogy nem követi az Európai Unió 14 tagországát, arra hivatkozva, hogy nekünk csak kétoldalú kapcsola taink vannak Ausztriával, amelyeket nem akarunk korlátozni, és hozzátette, hogy mi majd a tettei alapján ítéljük meg ezt az új kormányt, vagyis pont azt mondta, amit az új osztrák kormány kért, hogy ne törődjenek a Jörg Haideri tradícióval, hanem várják m eg, hogy mit fognak csinálni. Tulajdonképpen már ezzel is az új osztrák kormányt támogatta a magyar kormány reakciója. Az európai demokratikus közvélemény már akkor is értetlenül fogadta ezt a magyar reagálást. A harmadik lépés, ami betetőzte a korábbiakat , a múlt heti magyarosztrák külügyminiszteri találkozó volt. Amikor az új osztrák kormány ki akart törni abból a nemzetközi elszigeteltségből, ami kialakult, és kezdeményezett egy kétoldalú külügyminiszteri találkozót, akkor a magyar kormány elfogadta ezt a kezdeményezést, és ez a találkozó pénteken létrejött. Ez bizony egy erőteljes diplomáciai gesztus, és az ilyen diplomáciai gesztusnál mindig nagyon fontos az időzítés, a szint és a körülmények. (17.00) Tulajdonképpen mindegy, hogy mit mondanak egymásnak a tárgyaláson; mindegy, hogy mit nyilatkoznak előtte meg utána; még az is mindegy, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gyorsan Kijevbe utazik egy másik tárgyalásra, hogy ne kelljen fogadnia az osztrák külügyminiszter asszonyt. A lényeg, hogy az új osztrák ko rmány első külföldi találkozója éppen a magyar kormánnyal történik. Ez demonstratív segítségnyújtás az osztrák kormánynak ahhoz, hogy elfogadtassa magát a nemzetközi közvéleményben és a nemzetközi életben. Mit mutat ez a gesztus? Nos, hogy egy régi idézete t fogalmazzunk át, ez a gesztus azt mutatja, hogy a mai Magyarország nem erős bástya, hanem tátongó rés az európai demokrácia frontján. (Dr. Kávássy Sándor: Ez igen!)
