Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 9 (118. szám) - A hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
381 Hogy a javak és a rosszak hogyan alakulnak, ebben lehet a törvényhozónak jelentős szerepe. Nem olyan általános kijelentéseket kell tenni, hogy van egy gazdasági lobbi és van egy környezetvédelmi lobbi, és a környezetvédelmi lobbi az az, ha arkangyalok szállnak a levegőben a kék ég felé, és azok a ronda kapitalisták és szakszervezetek, akik nem akarják ezeket, azok pedig mind gonoszok és ördögök. Az ilyen hozzáállás sehova se vezet! Mert először is nem így van, és az embereket csak egymásnak ugrasztja. A közgazdasági lobbinak nem az az érdeke, hogy piszkos legyen a környezet és hogy ne lehessen használni a hulladékokat. Azonban a közgazdasági szférának olyan jeleket kell adjon a törvényhozás, hogy az váljon az érdekévé. A vállalat a közgazdasági szférában termel valamit, munkaalkalmat teremt, profitot termel, és ennek során gazdasági tevékenység folytatódik. Ha a törvényhozás olyan jeleket ad, hogy kevesebb legyen a hulladék, ak kor kevesebb lesz. Mik ezek a jelek? Most már harmadszor említem: "a szennyező fizet" elv. A másik pedig, hogy olyan szubvenciót, kamatkedvezményt vagy adókedvezmény adni annak a gyárosnak, aki olyan gépet vezet be, olyan gépet talál ki, amelyik kevesebb h ulladékot termel, összehasonlítva azzal, amelyik korábban több hulladékot termelt. Látjuk ebben a folyamatban, hogy a gazdasági oldalról megfogva tovább megyünk, mint ha prédikálunk. Tehát eddig szóltam a technológiáról és annak a költségeiről. A második i lyen gazdasági fogantyú: a pénzügyi üzenet. Hosszú skálájú, hogy csak egy példát mondjak: az üvegeket, amiket mindenki használ - a sörösüveget, a borosüveget, a cocacolás üveget , megvesszük, és ahogy járjuk az országot, az árokparton, itt is, ott is els zórva találjuk őket. Ha ennek az üvegnek az értéke úgy lenne megszabva "a szennyező fizet" elmélet alapján, hogy ezt érdemes legyen felvenni vagy érdemes legyen nem is eldobni, akkor a fogyasztó nem dobná el. (17.50) De ha eldobná, annál jobb, mert a cserk észek és mások fölszednék, és a táborozásra alapot teremtenének belőle. Tehát olyan értéket jelöljön meg a törvényhozó arra az üvegre, hogy az ne maradjon az árokparton vagy az utca sarkán, hanem legyen, aki fölszedje! Miért? Nem azért, mert prédikáltunk n eki, hanem azért, mert önérdeke. Az, hogy kire esik a teher, hogy ki fizet, ismételten vita tárgya volt, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ki fogja megfizetni ezt. Egyetlenegy fogja megfizetni, a használó! Sajnálom, ha ez még nem értődik, vagy nem sajná lom, beszéljünk többet róla! Mondhatjuk azt, hogy a gyáros fizesse meg, és törvénykezhetünk is úgy, de akkor a gyáros bele fogja számítani az árba, és végül akkor is a használó fizet. A gyáros nem filantropista, aki majd kevesebb árat számol azért, mert mo st már a törvényhozás valamiféle nemes törvényeket hozott. Fogadjuk el ezt a tételt! A közgazdaságtanból tanuljuk meg, hogy mindig a használó, a fogyasztó fog megfizetni mindent, az anyagot is meg a tisztaságot is! No, de megéri neki megfizetni, és sokkal jobb, ha így részletekben történik, mintha a kormányzattól és az önkormányzattól várjuk, hogy ők költségvetésen keresztül csinálják meg. A mikromegoldás itt az olcsóbb megoldás. Még egy elem ebben a sorozatban: a szabályozás. Mennyi szabályozás, mennyi til tás és mennyi ösztönzés? - hadd használjam ezt a két szót. A kormányzat, a törvényhozó azt mondhatja, hogy ezt pedig megtiltjuk, nem szabad ezt cselekedni. A másik megoldás az, hogy ösztönözni: ha nem cselekszi ezt, megjutalmazni. Körülbelül ez volt már az előbbi példám is az üvegek visszaváltásáról és a betétrendszerről. Volt egy példa - sok példánk van, mindegyikünknek , egyszer egy törvényhozás számára készítettem egy ilyen tanulmányt. A bizottság 3 hónapos vita után elfogadta, 9 tagú bizottságból minde nki rá szavazott, két hónap múlva bekerült a törvényhozásba, és a 100 tagú törvényhozás 98:2 arányban leszavazta. Tehát még azok sem szavazták meg a plénumban, akik a bizottságban rá szavaztak. Miért? Mert a törvényhozás körüli utcákat megtöltötték a gyáro sok és a szakszervezetek autóbuszai, a karzatokat a gyárosok és a szakszervezetek. És akkor a törvényhozók nem mertek rá szavazni, vagy bölcsebbnek találták nem szembeszállni a közvéleménnyel. Ilyen jelenségek vannak, de ezeket vizsgáljuk meg, és tanuljunk belőle!
