Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 15 (149. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3658 fordult elő négy év alatt egyetlen alkalommal sem, hogy én Demszky Gáborral autópályadíjakról, árakról egyáltalában szót váltottam volna. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Újabb ügyrendi jelentkező neve jelent meg. Megkérdezem Horváth Béla képviselőt, hogy új ügyrendi témát kívá ne felvetni. HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell állapítanom, hogy ön durva házszabálysértést követett el... ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Képviselő úr, azonnal megvonom a szót, amennyiben még egyszer bírálja az ülésvezeté semet. Azonnal megvonom a szót. Vagy tesz új ügyrendi javaslatot, vagy befejezi. HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Igen, mondom. Ön kérdezte meg a tisztelt Házat, hogy vane további felszólaló. Én jeleztem, és akkor rendreutasított, hogy késve jelentkeztem... ELNÖK (dr . Wekler Ferenc) : Még egyszer megkérdezem, hogy új ügyrendi javaslatot kíváne tenni, képviselő úr. HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Igen. Az az ügyrendi javaslatom, hogy én voltam az, aki utoljára szólaltam fel az általános vitában, majd az államtitkári zárszó követk ezett. Ezek után nem értem, hogy egy órával ezelőtti megszólalásra milyen jogon adott ön (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ez tényleg hiba volt.) az általános vita lezárása... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Képviselő úr, megvontam a szót öntől. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezet t Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Meddig tartott az ellenállás? (befejezés)" címmel. A képviselő urat illeti a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1957. június 24én, hétfőn hajnalban letartóztattak. Bevittek a Gyorskocsi utcai fogházba, s amikor az alagsorban meztelenre kellett vetkőzni, hogy megalázó módon átvizsgáljanak, úgy éreztem, hogy szinte mindent levetettem, ami a külvilághoz kötött. Egy más világba kerültem, kegyetlen szigetre, a rab Magyarországra, ta lán az igazi Magyarországra, ahol sok ezren hasonlóan gondolkodnak, s hasonlóan cselekedtek a forradalom és szabadságharc napjaiban, sőt még az utóvédharcokban is. Az idegen hatalom ügynökei, Kádárék erőszakot, gonosz fáradságot és az ország pénzét sem kím élve összegyűjtöttek minket. Bár az életünk, fizikai létünk, szabadságunk is állandó veszélyben volt, mégis úgy éreztem, hogy mi őrizzük a forradalom lángját, dédelgetjük csodálatos forradalmunkat. S mint mindenki, aki önként vagy erőszakkal hagyja el a tá rsadalmat, az utolsó benyomást rögzíti magában, az utolsó képeket és benyomásokat, éppúgy, mint a disszidensek. Ezt a képet, a még
