Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 14 (148. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3559 Az általános vitában ketten is voltunk, Gyimesi képviselőtársammal, akik amellett érveltünk, hogy valószínű, még egy más törvényhelyet is meg kell nyitni a módosító indítványok során, ez pedig gyakorlatilag a tör vény 10. § (1) bekezdése. Wekler alelnök úr a 10. § (4) bekezdését nyitja meg. Ha önök megnézik a törvényt, a 10. § (4) bekezdése semmi más, mint egy magyarázó szöveg. Ez a (4) bekezdés magyarázza meg azt, hogy a törvény értelmében kik azok, akik hadiárván ak minősülnek, kik a hadigyámoltak, tehát a 10. § (4) bekezdése egyszerűen egy fogalommagyarázat: kiket kell ilyennek tekinteni. Ugyanakkor a 10. § (1) bekezdése az a szakasz, amely meghatározza, hogy ezek közül kik azok, akik jogosultak erre az egyösszegű kárpótlásra. Ahhoz, hogy teljesüljön az a cél, amit a törvény beterjesztője elérni óhajtott a 10. § (4) bekezdésében... - ugyanis ő arra gondolt, hogy van az alanyoknak egy olyan köre, amelyre a törvényalkotó nem gondolt a 10. § (1) bekezdése során, amiko r maga minősíti úgy, hogy itt valamikor politikailag determinált eljárások zajlottak , és fogyatékosságként most a törvényalkotó deklarálja azt, hogy voltak olyanok, akiknek a kérelmét politikai indokok alapján megszüntették, szüneteltették; és van egy ha rmadik fordulat, amely nem jön azonnal a nyelvemre, de a képviselő úr úgyis tudja mire gondolok; de van egy negyedik alanyi kör is, amelyről mi beszéltünk, és Wekler képviselő úr ezekre is gondol. Sőt utaltam a kisebbségi biztos jelentésére, amit most a Há z elé hozott, amely erre a negyedik körre is utal, azokra - és ilyenek nem kevesen vannak , akik az akkori szomorú körülmények között, politikai okok miatt lehetőséget sem kaptak arra, hogy az eljárási kérelmüket egyszerűen megfogalmazták volna, ezt aggál yosnak tartották, tehát nem fordultak a hatóságokhoz, holott a törvény feltételeinek megfeleltek volna. Tehát akkor, amikor ezeket a politikai fogyatékosságokat mérjük az eljárás során, akkor felfogásom szerint ezt a negyedik problémacsoportot, ezt a negye dik alanyi kört is meg kell fogalmazni, hogy konzekvens legyen - még egyszer mondom - a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazott törekvés, amely csak egy fogalommagyarázat, az (1) bekezdéssel, mert ma a kettő nincs beszélő viszonyban, és mi erre is kísérletet teszünk. (18.00) Hogy ez házszabályszerűe? Felfogásunk szerint házszabályszerű. A Házszabályt most is megvizsgáltuk e tekintetben, a Házszabálynak van egy olyan rendelkezése, hogy a törvényjavaslaton egy módosító javaslat nem terjeszkedhet túl - mondja a Házszabály egy újabb fordulattal , kivéve akkor, ha ez nyilvánvalóan szükséges, mert nem érnénk el azt a célt, amit a jogalkotó akar. A mi esetünkben, azt gondoljuk, ez a helyzet fennáll, tehát ha a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat el akarjuk ér ni, akkor az alapszakaszban, a 10. § (1) bekezdésében ezt az újabb fordulatot be kell venni a törvénybe, és ez a mondat így hangzana: "1944. december 22ét követően politikai okból megszüntették, szüneteltették," - és az a harmadik fordulat, ami az előbb n em jutott az eszembe - "illetve az ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították," - ez az a három kategória, ami eddig is szerepelt, tennénk egy további fordulatot - "továbbá akik az ez irányú kérelmüket politikai okokból elő sem terjesztett ék." Tehát csak így érjük el azt, amit közösen akarunk mindkét oldalon. Ha ebben legalább egyetértünk, ez már indok arra, hogy nyilvánvalóan a beterjesztett törvényt módosítani szükség. Más indok, és ez a hadigyámoltak ügye: a mi módosító indítványunk a 10 . § (4) bekezdéséből kiveszi az alaptörvény mögöttes törvényre, az 1933. évi VII. törvényre való utalását. Ezt azért tesszük, mert az 1933. évi VII. törvény főleg a hadigyámoltak kapcsán nagyon szigorú szabályokat állapít meg, és a hadigyámoltak, akiket a köznyelv hadigyámoltnak tekint, egy részének kárpótlást ígér, más részének nem ígér kárpótlást, hogy idézzem megint azt, amit már az általános vitában mondtunk. Az 1933. évi VII. törvény a következőket gondolja a hadigyámoltakról: az minősül hadigyámoltnak , akinek a háborús cselekményektől hadirokkanttá válik, mondjuk, az édesapja, két éven belül születik egy gyermeke - a két éven belül született gyermek hadigyámolt , aki három év múlva születik, nem minősül hadigyámoltnak, holott az a plusz gyerek, aki - még egyszer mondom -
