Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 14 (148. szám) - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3552 politikai előkészítés során az egyik álláspont az volt, hogy a nyugateurópai önkormányzati rendszerek többségéhez hasonlóan Magyarország is alkalmazza ezt az intézményt. A másik nézet viszont azt hangoztatta, hogy a most létrejövő önkormányzati önállóságot nem lenne célszerű ilyen módon állami korlátozásnak alávetni, s ezért úgy foglalt állást azok köre, akik nem helyeselték a pótlás intézményét, hogy a veszélyek ellenére is az állam erről a központi beavatkozási eszközről mondjon le. A német rendszer, melyet feltehetően Juharos Róbert képviselőtársam indítványának megfogalmazásakor mintaként alapul vett, jól ismeri a pótlás intézményét, és valóban a német önkormányzati rendszerben ez a megoldás teljes mértékben helytálló, szakmailag is és alkotmányjogi szempontból is. A magyar önkormányzati rendszer azonban decentralizáltabb a németnél, nem teszi lehetővé, mint az előbb már jeleztem, ezt a fajta felügyeleti vagy ellenőrzési beavatkozást. A magyar önkormányzati rendszer nem ismeri az aktus felfüggesztésének jogát, nem ismeri az aktusmegsemmisítési jogot, nem ismeri az aktusmegváltoztatási jogot, és nem ismeri a pótlás lehetőségét sem. Azért kétharmados ez a törvénymódosítás, mert csak az önkormányzati törvény kiegészítésével nyílna lehetőség arra, hogy az állami törvényességi felügyeletet ellátó központi államigazgatási szerv egy ilyen eszközt megkapjon. Ez esetben nem lehet alkalmazni azt a polgári jogi, magánjogi jogágazatban alkalmazható elvet, amely szerint mindent szabad, amit nem tilos. Az államigazgatási jogban ennek pontosan a fordítottja az érvényes. Az államigazgatási, közigazgatási szerv csak azt teheti meg, amire jogszabály felhatalmazza. És mivel a kétharmados önkormányzati törvény ilyen beavatkozásra nem hatalmazt a fel a központi államigazgatási vagy kormányzati szerveket, ennek következtében ezzel az eszközzel csak akkor lehet élni, ha egy kétharmados törvény megadja az államigazgatási szerv számára ezt a felhatalmazást. Ez tehát az egyik oka annak, ami miatt megí télésem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat kétharmados döntést igényel. Van azonban egy másik ok is. Ez az ok pedig az, hogy a hatályos jogalkotási törvény nem ismeri a jogalkotási hatáskör elvonásának vagy szubdelegálásának a lehetőségét. És ezen t úlmenően e jogalkotási törvényi előírás hátterében egy alkotmányos alapelv áll, mégpedig magának a hatalommegosztásnak az elve. A hatalommegosztás elvéből fakadóan a jogalkotási hatáskörök éppúgy pontosan meghatározottak, mint más jogosítványok. Ha valamil yen feladatot önkormányzat számára nevesítenek, akkor a hatalommegosztás elve alapján azt a feladatot nem végezheti el más hatalmi ághoz tartozó szerv, például egy miniszteriális szerv. Ennek következtében a másik oldalról, a jogalkotási törvény oldaláról nézve is, és a mögötte lévő alkotmányos alapelv oldaláról nézve is legalább egy kétharmados döntést igényelne egy ilyen módosítás, bár hozzá kell tennem, hogy mivel alkotmányos alapelvről van szó, ezért esetleg nem egyszerű kétharmadra, hanem egy abszolút kétharmadra is szükség lehet. De meg kell azt is jegyeznem, hogy amennyiben meg is kapná a kétharmadot a törvényjavaslat, akkor is felmerülne egy alapprobléma, mégpedig az, hogy ezzel a törvénymódosítással teljesen új megvilágításba helyezzük a hazai önkor mányzati rendszert, jelenleg ugyanis, mint már említettem, ilyesfajta beavatkozásra nincs lehetőség. Ez a törvényjavaslat egyetlenegy konkrét ügy esetében, amennyiben azt kétharmaddal elfogadnák, lehetővé tenné a beavatkozást, de nem tenné lehetővé ezt ált alában. Ennek következtében az egész kérdéskörnek a rendezése az önkormányzati törvény alapelveinek felülvizsgálatát igényelné. Az álláspontom továbbra is az, mint tíz évvel ezelőtt, hogy nem helyeselném azt, hogy az állami közigazgatás pótoljon önkormányz ati döntést. Nem biztos azonban, hogy a parlament többsége is így látná ezt a kérdést. (17.30) Ezért azt javaslom, hogy függetlenül attól, hogy mennyire sürgető szükség ennek a kérdésnek a rendezése, a törvényjavaslat beterjesztője fontolja meg, hogy ezt az elképzelését egy átfogó önkormányzati reformkoncepció keretébe ágyazza, s annak alapján folytassa le a parlament a vitát.
