Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 14 (148. szám) - A közúti közlekedés előéleti pontrendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3525 év, bűncselekményi pontokra két év; összegyűjthető pontok száma tíz; vezetői engedé ly elvonása két hónapra; az utánképzés kötelező, de ingyenes. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban rendőreink jövedelmének megnyugtató rendezése, hogy feladataikat ők maguk is szolgálatnak tekintsék, és ne egyfajta kényszermunkának. Tisztelt Ház! Az elmon dottak alapján a Független Kisgazdapárt frakciója méltányolja ugyan az előterjesztők szándékát, de a törvényjavaslatot jelenlegi formájában nem, javaslataink elfogadása esetén azonban támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdap árt soraiban.) (15.20) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kovács Kálmánnak, az SZDSZ vezérszónokának. KOVÁCS KÁLMÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy a magy ar utakon valamilyen formában valamennyien utazunk hol utasként, hol sofőrként, hol gyalogosként, hol kerékpárosként. Igen, megállapíthatjuk, hogy a magyar utakon a közlekedésmorál nem túl jó, nem túl magas színvonalú. Azt is megállapíthatjuk, hogy a közle kedés biztonságával is vannak gondok. Tehát ezen a területen a javítanivaló sok, a javítási szándék dicsérendő. Az a javaslat azonban, amelyet a kormány beterjesztett, tévedés, nem a célját érné el, talán éppen ellenkezőleg: növelné a korrupciót, semmiben sem javítaná Magyarországon a közlekedésmorált, hanem rontaná, a közlekedés biztonságára pedig vajmi kevés hatással lenne. Vegyük a közlekedésbiztonság, a közlekedésmorál legfontosabb elemeit! Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy ez is kultúra, egy kultúra része, amit meg kell céloznunk, el kell érnünk ennek a javítását, el kell érnünk azt a környezetet, hogy nálunk is bevezethető legyen az a pontrendszer, amelyet több, a közlekedésmorálban, a közlekedéskultúrában jobb adottságokkal rendelkező ország ban már bevezettek az elmúlt időszakban. 1995ben vizsgáltuk meg annak a kereteit, hogyan néz ki egy ilyen pontrendszer, és mikor, milyen feltételekkel lehetne ezt bevezetni. Nem véletlenül nem került bevezetésre 1995 óta, nem került előterjeszté sre, pedig akkor kormánydöntés volt a kormánykoncepcióról, hogy így nézzen ki egy pontrendszer, nem a belső aránytalanságaivalarányaival, hanem hogy legyen pont, legyen utánképzés, valamelyest kényszerítőleg is lehessen a képzésbe irányítani azokat, akik nem felelnek meg a közlekedésmorálnak, legyen büntetés, legyen szankció. Szóval, ezt a nemzetközileg elfogadott struktúrát az előző kormány '95ben áttekintette, és azt mondta, hogy igen, egyszer majd ilyen jellegű törvényt kell a magyar parlamentnek megtá rgyalnia, ha ennek a feltételeit kialakítjuk. Ugyanis azt hiszem, egyikünk sem vitatkozik azzal, hogy jó lenne, ha Magyarországon olyan helyzet alakulna ki, mint például a világ egyik államában - nem kívánom megnevezni, de javaslom a képviselőtársaknak, né zzenek utána, hol van , amelyben nem kell a lakásra biztonsági zár, nem kell biztonsági kertkapu, riasztó, semmi sem, és mégis kötnek a biztosítók lakásbiztosítást. Akkor vezessük be nálunk ezt a biztosítási rendszert, nézzük meg, elindulnae a biztosító, lennee valaki, aki megköti, javulnae ezzel a lakásokban a lopásszám, elértüke azt, amit akartunk. Szó sincs róla! Tehát nem lehet valamit csak úgy bevezetni, mert láttuk valahol a mintát, elmentünk a világba, láttuk, nagyon jó a pontrendszer, vezessük be, majd nálunk is javul a helyzet. Mi a közlekedésmorálnak és a közlekedésbiztonságnak a két fontos összetevője? Először is kezdeném a közlekedésbiztonsággal. Elhangzottak a statisztikai adatok a halálozásról és a balesetekről. Szeretnék valamit elmondani : 1977től kezdve fokozatosan és folyamatosan nőtt Magyarországon a közúti közlekedésben a halálos balesetek száma és a balesetek száma is, egészen 1990ig. A legrosszabb esztendő 1990 volt, amikor éppen kétszer akkora volt a halálos balesetek
