Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SZABÓ LUKÁCS (független):
3489 Ugyancsa k napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács képviselő úr, "Lesze nemzeti erdősítési program?" címmel. SZABÓ LUKÁCS (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már tíz éve annak, hogy az akkori kormány és parlament egyetértésben meghatározta a nemzet i erdősítési programot. Ez a program azonban az elmúlt tíz év során nemhogy nem lett végrehajtva, hanem csúfosan elmaradt attól, amit a lehetőségek is biztosítottak volna és az európai normák is megköveteltek volna. Ebben a pillanatban az elmúlt tíz évre v állalt, 150 ezer hektár, telepítésre kijelölt területből mindössze 40 százalék került betelepítésre. Ahogy a következő év költségvetési tervezetét nézzük, abból is azt a következtetést kell levonnunk, hogy még a fele sem lesz betelepítve az elkövetkezendő évben annak, amit időarányosan kellene telepíteni. '98ban például 2 milliárd forint állt rendelkezésre a parlament által meghatározott módon, miközben két évvel később, az idén csak 2,6 milliárd. Ez azt jelenti, hogy még az inflációt sem fedezte a költség vetés erre a célra fordítandó része. Ilyen feltételek mellett hiába tesznek meg mindent, még erejükön felül is az erdőhivatalok, akkor sem tudják betömni azt a hatalmas rést, ami a költségvetésben mutatkozik az erdősítések elmaradása terén. Nem tudnak mit tenni, görgetik a hiányt egyik évről a másikra. Amit az idén már ki kellett volna fizetnie a magyar államnak az erdőtelepítő parasztság számára, annak már csak 6070 százalékát tudják kifizetni, következésképpen csak a következő évben fogják kifizetni, ami t a magyar állam erre az évre vállalt volna. Tehát elmondható, hogy a magyar állam hitszegővé vált a parasztsággal szemben. Viszont nem felel meg a valóságnak, hogy ez csak egy szakminisztérium felelőssége lenne; sőt még az sem, hogy ez a kormány felelőssé ge lenne, mert a költségvetés fő számait a magyar parlament határozza meg. Tehát az első számú felelős ebben a súlyos mulasztásban igenis a magyar parlament. Az Unióban az ottani területek erdősítési mértéke mintegy 30 százalék. Ezzel szemben Magyarországo n csak 19 százalék, holott a természetföldrajzi adottságok 26 százalékot tennének szükségessé. Ezen túlmenően más sérelmei is vannak az erdőtelepítőknek, ugyanis míg valaki szántóföldi kultúrával foglalkozik, addig meghatározzák neki, hogy a szántóföldi ku ltúrát hektáronként mennyi gázolaj felhasználásával lehet megművelni és abból ki is lehet jönni. Ez hektáronként 90 liter. Ugyanennyit adnak annak az erdőgazdálkodónak is, akinek ki kell tuskózni, össze kell tolatni, mélyszántatni kell, el kell ültetni és művelni kell a beültetett erdőterületet, holott ennek a reális gázolajfelhasználása mintegy tízszer annyi, 900 liter hektáronként, és csak 90re kap támogatást az adóvisszatérítésből. Ugyancsak sérelmes, hogy a mezőgazdaság más területén dolgozókkal elle ntétben az erdőgazdálkodók a lábon álló fa értékesítése esetén az úgynevezett kompenzációs felárat nem igényelhetik vissza. Tehát hiába értük el az elmúlt évben azt, hogy őstermelésnek legyen nyilvánítva az erdőgazdálkodás is, ezt elértük, ugyanakkor a kom penzációs felárat nem igényelhetik vissza. Ugyancsak sérelmes, hogy bár az erdőgazdálkodás jövedelmezősége 0 és 3 százalék között mozog, ugyanakkor ezt a 3 százalékot a duplájával adóztatja meg a magyar állam. (0.50) Ez olyan, mintha egy képviselőnek a 200 ezer forintos fizetése mellett havonta 400 ezer forint adót kellene fizetnie - ez természetesen képtelenség. Én bízom abban, hogy az illetékes szakminisztériumok az eddigi gyakorlatot, amely sajnos tízéves gyakorlat, felül fogják vizsgálni, és úgy az erdő telepítés területén megtesznek mindent, mint az adózás területén, annak érdekében, hogy a nemzeti erdősítési program is végre a megfelelő mederbe kerüljön, és ne legyen büntetve azért (Az elnök jelzi az idő leteltét.) egyetlenegy magyar paraszt sem, hogy ő erdőgazdálkodásra adta a fejét.
