Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - az igazságügy-miniszterhez - "Tervez-e a tárca törvénymódosítást az 1956 utáni önkényuralom áldozatainak a büntetőjogi megbélyegzéstől való mentesülése érdekében, vagy továbbra is hitelesnek ismeri el a korabeli, véleményem szeri... - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3360 szerint nagyon gyakran kényszer hatására tett vallomásokat, és meghamisított bizonyítékokat?" címmel. A képviselő urat illeti a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államti tkár Úr! Az 199498 közötti Belügyminisztérium közfelháborodást kiváltó cselekedete volt az a hivatalos irat, amelynek birtokában Ausztráliában pert nyert egy volt államvédelmis tiszt, akkori áldozatának özvegyével szemben. A minisztérium a Rákosi- és Kádá rkorszakot úgy tüntette fel, hogy akkoriban alapjában véve jogrend volt, és tilos volt verni az őrizeteseket. Az ausztráliai bíróság nem tehetett mást, mint hitelesnek ítélte meg a rendszerváltás utáni Belügyminisztérium igazolását, és elutasította az özv egy keresetét. Mivel az országban ma is tízezrek tanúsíthatják, hogy akkoriban naponta kegyetlenkedtek a fogva tartottakkal, az 199498 közötti Belügyminisztériumnak ez a történelmet meghamisító jelentése méltán váltott ki háborgást minden jóakaratú, tiszt ességes emberben. Nos, ettől a történelemhamisítástól már csak egy apró lépésre áll a tényállások, jegyzőkönyvek és vallomások rutinszerűen elvégzett meghamisítása, ami köztudottan szintén általánosan igénybe vett módszer volt 1956 után. Az ausztráliai bír óság ítéletét talán menti az a nagy térbeli távolság, hogy döntését egy történelmet meghamisító minisztériumi okiratra alapozta, de a magyar bíróságok mai döntéseit nem mentheti ilyen tényező. Mégis hiába próbálkoznak az akkoriban köztörvényes bűncselekmén yek ürügyén, valójában viszont politikai okok miatt elítéltek vagy a hozzátartozók ma perújrafelvétellel, a mai bíróságok az akkor meghamisított tényállásokra hivatkozva nagy valószínűséggel helyben hagynák a korabeli ítéleteket. Közismert eset Tóth Ilonka tragédiája, akit nyilvánvalóan az 1956os forradalom idején tanúsított szerepléséért ítéltek halálra, de a kádári hatalom gondoskodott arról, hogy a vád közönséges gyilkosság legyen. Ismert tény az, hogy az Államvédelmi Hatóság jogelődei és jogutódai, és más politikai nyomozó hatóságok az alapvető emberi jogokat rendszeresen megsértették, bizonyítékokat koholtak és hamisítottak, beismerő vallomásokat lelki és fizikai kényszerrel csikartak ki. A bűnügyi iratok ezért nem alkalmasak a bizonyítékok hamis voltá nak és az eljárások súlyosan jogsértő jellegének bizonyítására. Várom az államtitkár úr álláspontját. (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra dr. Hende Csaba igazságügyi mini sztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Amiről interpellációjában beszélt, az egy valós és reáli s probléma, hiszen 1989ben, '90ben, illetve '92ben három úgynevezett semmisségi törvény is született. Azonban valóban nem nyert orvoslást azok sérelme, akiket adott esetben koholt vádak alapján kizárólag köztörvényi bűncselekmény miatt ítéltek el. Az eg yik legfájóbb példa magamnak is Tóth Ilona hős orvostanhallgató ügye, akit köztörvényi bűncselekmény miatt ítéltek halálra és végeztek ki. Az Igazságügyi Minisztérium 1998ban hozzálátott ennek a gondnak az orvoslásához. Nem egyszerű szakmai problémáról va n szó, meg kell mondjam, ennek részleteivel azonban nem szeretném terhelni a tisztelt Házat. Csak annyit szeretnék jelenteni, hogy nyugodt szívvel elmondhatom, hogy találtunk egy olyan megoldást, amely mind jogilag korrekt, mind pedig alkotmányosan vállalh ató. A jogi megoldás lényege, hogy lehetővé válna az olyan elítélés újbóli bírósági útra terelése, amelynek alapeljárásában az ítéletet lényegesen befolyásoló megalapozatlanság vagy szabálysértés merült fel. Az ügyész és az érintettek, illetve még élő
