Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. június 13 (147. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - a pénzügyminiszterhez - "Lát-e arra lehetőséget, hogy a vállalkozókat ne kötelezze a törvény vállalkozói nyereségadó megfizetésére nem létező vállalkozói nyereség után?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
3347 törvény nem ad arra lehetőséget, hogy a behajthatatlan követelésekre jutó általános forgalmi adót a károsult vállalkozás visszaigényelje. Ezt mint adottságot tudomásul veszem, bár nem érzem méltányosnak. Mindenesetre jelzem, hogy az üzleti veszteség mellett méltánytal an forgalmiadófizetési kötelezettség is hárul a vétlen beszállítókra. Súlyosan méltánytalannak érzem viszont a fiktív, nem is létező vállalkozói nyereség után valódi adókötelezettség kiszabását. Miért kell fizetni a bizonytalan követelések után nyereségad ót? Miért nem csak a reálisan létező árbevétel az adóalap? A társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. §a értelmében a 360 napon túli kintlévőségek esetében az év utolsó napján fennálló ilyen összegek 25 százaléka mértékéig csökkenthet ő a társasági adó alapja, de még így is 75 százaléknyi a fiktív árbevétel utáni adó, aminek káros hatását tovább növeli, hogy a jelenlegi adóelőleget az előző évi fiktív nyereség után is fizetni kell. Az évek során tehát fiktív, nem is létező nyereségek ut án további, fikciók szerinti adókat kell megfizetnie a valójában veszteséges vállalkozóknak. Kinek az érdeke ez a valóságtól elszakadó adóztatás? Mit tud tenni a tárca ezeknek a sérelmeknek az orvoslása érdekében? Várom államtitkár úr válaszait. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselő úr kérdésére Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Há z! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését, amely, azt gondolom, igen sok olyan kistermelőt, beszállítót érint, akik a Mizóhoz hasonló cégeknek szállítottak be. Azt gondolom, ebből kell kiindulnunk, a bajok forrása sajnos nem az, hogy az adórendszer ily en vagy olyan, hanem inkább az, hogy egyegy nagy cég tönkremegy, fizetésképtelenné válik, és a neki beszállítók nem kapják meg jogos járandóságukat. A képviselő úr interpellációjában a Mizo Rt. szállítóit ért kár egyik adózási okaként azt jelöli meg, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény nem ad lehetőséget a behajthatatlan követelésekre jutó általános forgalmi adó levonására. Mint a tisztelt Ház előtt is bizonyára ismert, az áfatörvény 1997. január elsejéig biztosította ezt a lehetőségét, megszün tetésének indoka pedig elsődlegesen az volt, hogy az adásvételi ügyletek kockázatában a költségvetés ne vállaljon részt. A szállítók értékesítésük után a teljesítéskor kötelesek rendezni adófizetési kötelezettségüket, az így keletkező fizetendő adójukat be szerzéseik levonható áfatartalmával csökkenthetik. A behajthatatlan követelésre jutó áfa levonása - mint egy további adócsökkentési lehetőség - az állam által adott kedvezményként működött, annak megszüntetésével a hozzáadott értékadó lényegi eleme, az adó levonási jog nem sérült. Az Alkotmánybíróság 41/1997. számú határozatában is megállapította, hogy ezen lehetőség megszüntetése nem sért alkotmányos rendelkezést. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint: "Ha egy adófizetésre kötelezett értékesítő, szolgálta tást nyújtó vállalkozó üzleti tevékenysége során keletkezett követelését behajtani nem tudja, leírni kényszerül, ez az ő üzleti kockázata. Amikor az áfatörvény úgy rendelkezett, hogy amennyiben az adó fizetésére kötelezett az előzetesen felszámított adót a zért nem tudja áthárítani, mert követelését behajthatatlanságára figyelemmel leírta, a behajthatatlan követelésre jutó áfa összegével csökkenteni engedte. Ezzel kedvezményként az adófizetésre kötelezett vállalkozói kockázatának egy részét az állam magára v állalta, kikötve azt is, hogy a később mégis megtérülő adót az e kedvezmény igénybe vevője köteles megtéríteni. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtett következetes álláspontja az, hogy adókedvezmények, adómentességek megállapítására a jogalkotó nak az alkotmány keretei között széles körű felhatalmazása van, tehát önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó mérlegelési jogkörében egy korábbi kedvezményt módosít, vagy a jövőre nézve már nem tart fenn."
