Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3253 (18.40) BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország jelenlegi miniszterelnöke tegnap reggel ismét beszélt a rádióban, és tulajdonképpen örvendetes dolgokról szólt, hiszen elismételte a sikerjelentést a magyar gazdaság gyors növekedésér ől. Elmondta, idézem: "A magyar gazdaság teljesítőképessége nő. Könnyen lehet, hogy elérjük a 7 százalékos gazdasági növekedést az első negyedévben. Tehát a pénz abszolút értéke vagy száma, amely fölött a kormányzat rendelkezni tud, nő, még akkor is, ha eg yébként a gazdaságból az állam által elvont pénz mennyisége csökken." Igen, növekszik a gazdaság, és a miniszterelnök ezt rendszeresen a Fideszkormány új gazdasági modelljével hozza összefüggésbe. Miben állna ez az új gazdasági modell? Állítólag abban, ho gy a növekedés és az egyensúly egyszerre valósul meg. Nos, ez igaz, hogy a növekedés és az egyensúly egyszerre valósul meg, és ennek köszönhetjük ezt a most már negyedik éve tartó gyors gazdasági növekedést, csakhogy növekedés és egyensúly egyidejű megvaló sulása nem '98 nyara óta tart, amióta ez a kormány van hivatalban, hanem 1996 harmadik negyedéve óta. Az az állapot, hogy növekedés és egyensúly egyszerre érhető el, a szocialistaszabad demokrata kormány idejé n alakult ki, maga Bokros Lajos fogalmazta meg az egyensúlyőrző növekedés koncepcióját. Orbán Viktor ma arra büszke, ami Bokros Lajos programja volt, és aminek a feltételeit a szocialistaszabad demokrata kormány teremtett meg. Nemcsak az időbeli egybeveté s mutatja ezt, hanem a közgazdasági összefüggések is mutatják. Azért lehet egyszerre gyors a növekedés és fenntartható az egyensúly, mert erős a gazdaság versenyképessége. És miért erős a gazdaság versenyképessége? Azért, mert a '95ös stabilizációval össz hangba hoztuk a belföldi keresletet és kínálatot, mert javítottuk a versenyképességet, mert a privatizációk felgyorsításával, a külföldi tőke behozatalával elértük azt, hogy Magyarországon gyorsan átalakult a gazdasági struktúra, és szorosan kapcsolódunk a nemzetközi piacokhoz. Vagyis annak a privatizációnak, stabilizációnak és külföldi tőkebevonásnak - amiért a jelenlegi kormánypártok ellenzékből annak idején csak szemrehányásokat tettek az előző kormánynak - köszönhető tehát a jelenlegi növekedés, amelyre oly büszke a kormány, amit az előző kormány csinált, és amiért a jelenlegi kormánypártoktól folyamatosan csak szemrehányásokat kapott. Nem elég azonban megállapítanunk azt, hogy felgyorsult a gazdasági növekedés. Az is a kérdés, hogy mire fordítjuk a gyor s gazdasági növekedés gyümölcseit. Nos, a miniszterelnök úr elmondta tegnap reggel a rádióban: "A személyi jövedelemadónál pedig azt tervezzük, hogy a családi adókedvezmények mértékét tovább növeljük, tehát a gyermekeket nevelő s emellett munkát vállaló em berek terhét szeretnénk csökkentetni. A kormánynak van egy olyan elgondolása, hogy azok, akik három gyermeket nevelnek, a jövedelmük után egyáltalán ne adózzanak." Nos, tisztelt Országgyűlés, ezek persze vonzó dolgok, vonzó dolog azoknak, akik kapják. S ke vésbé vonzó azoknak, akik kiszorulnak belőle. A miniszterelnök szavaiból kiderül, hogy a növekedés gyümölcseit a jövő évben is a lakosságnak arra a csoportjára kívánják koncentrálni - a fiatal, gyerekes, aktív keresőkre , akik az adókedvezmény formájában jutnak hozzá az állami támogatáshoz, miközben más lakossági csoportok - nyugdíjasok, munkanélküliek, szegények - kiszorulnak ezek szerint a növekedés gyümölcseiből. Pedig azokból az áldozatokból, amelyek az évtized első felében, és az évtized közepén megal apozták a jelenlegi gazdasági növekedést, ők is kivették a részüket, ki kellett venniük a részüket, rákényszerültek, hogy kivegyék a részüket. A gyümölcsök viszont - akárcsak az elmúlt két évben - a jövőben is egyoldalúan annak a lakossági csoportnak jutná nak, akit a Fidesz a saját választóközönségének tekint, ismétlem: a fiatal, gyermekes, aktívkeresőcsoportnak, akinek elég
