Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WEKLER FERENC (SZDSZ):
3243 felelősségük, annak ellenére, hogy az előző kormány természetesen ugyanúgy hibázott és az előző parlament is. Szeretnék néhány idézettel csatlakozni Keller képviselőtársam azon véleményéhez, amelyben arról beszélt, hogy mi, képviselők, politikai döntéshozók és az ország törvényeit meghozók mennyire ki vagy unk szolgáltatva az apparátusnak, és ez a magyarázata talán annak, hogy önök is késtek két évet, és mi is késtünk tán négy évet az elmúlt évben. Az idézetek közül nem olyan régi, mondom a dátumokat is, '98. szeptember 9ei az egyik idézet, a honvédelmi biz ottság ülésén hangzott el, azt mondja: "Előre is bocsánatot kérek azért, amit mondani fogok. Itt nem 3 ezer emberről van szó, hanem nagyon sok emberről van szó. Egyszer 120 ezer hadigyámoltról van szó. - Ha ez a főmondat így benne marad, és még egyszer: 12 0 ezer hadiárváról... - 2830 ezer hadiárvát kifizettünk a 150 ezerből, megmaradt 120 ezer. Tessék összeadni, hogy 240 ezer szorozva 50 ezer forinttal, mennyi. Van ennyi pénze jövőre a kormánynak vagy nincs? Ez a kérdés, összesen ennyi a kérdés." Ezek után kellett az akkori kormánypárti többségnek, ahogy Hargitai János úr elmondta, a kezdő képviselőknek dönteniük arról, hogy támogatják vagy nem. Én kiszámoltam, 12 milliárd forintot mondott az a kormánytisztviselő, aki ott volt az ülésen, és azt állította, h ogy még 150 ezer hadiárva van, akit ki kell fizetni 50 ezerrel. Ha a 150 ezret összeszorzom 50 ezerrel, akkor 12 milliárd jön ki. Ugyanezt mondta ugyanez a tisztviselő a HornKuncze kormány idején Jauernik képviselőtársamnak és nekem, akik évekig próbáltuk meggyőzni őket, hogy ez lehetetlen. Nem mentség, bennünket ugyanígy megvezettek, és az akkori kormány minisztereit ugyanígy megvezették, mert féltek ezektől a számoktól. Ismételhetném, elhangzott egy másik alkalommal, még '99. február 18án is a 7 milliár dos szám, ugyanúgy a honvédelmi bizottság ülésén, és elhangzottak olyan megjegyzések is, amelyek azt mondják, hogy "Annyit szeretnék mondani, hogy a közalapítvány költségvetése - mármint ennek az általunk körbeírt közalapítványnak a költségvetése - '99re 7 milliárd forint lesz, ennyit kap ez a durván 30 ezer ember. Tessék ezen elgondolkodni, hogy mely társadalmi csoport vagy réteg van még ebben az országban, amely ilyen létszámmal ennyi összeget kap pluszban az egyéb ellátásán felül." Kérem szépen, ez a sz emlélet jellemzi, hogy miért kellett hat évig várni ebben az Országgyűlésben, és miért kellett hadakoznunk, önöknek külön, nekünk külön és most a jövőben talán együtt, hogy ezt a kérdéskört végre le lehessen zárni. Amennyiben ilyen előkészítés zajlik egy t örvényjavaslat kapcsán egy alkotmánybírósági döntés után, akkor nem meglepő, hogy kétéveket kell várni ezeknek az ügyeknek a megoldására. Remélem, hogy a jövőben ez nem fordulhat elő. Tulajdonképpen szerencsésebb lett volna, hogyha ezt a törvényjavaslatot az általános és részletes vitában egyben tárgyalja meg az Országgyűlés, mert gyakorlatilag lezajlott a részletes vita is, de formailag erre ismét sort kell keríteni. Örülök annak, amit a kormánypárti képviselők elmondtak, és ez Homoki államtitkár úr felszó lalásában az elején még nem volt egyértelmű, de itt a vitában egyértelművé vált, hogy ők kiterjesztik az általam javasoltak körét, tehát nagyobb kört ölelnek fel a módosító javaslatukban. Mentségünkre legyen, én is csak a vita során szereztem be ezt a módo sító javaslatot, és talán ez is reakció kicsit a kétpercezésre, én nem kívántam kiterjeszteni a kört azokon kívül, akiknek a létezéséről tudok, és akiknél fel tudtam mérni, hogy körülbelül hány embert érint. Ez már kormánypárti felelősség. Önök ismerik a k öltségvetés pillanatnyi helyzetét és teherbíró képességét. Én üdvözlöm, hogyha ezt a kört ki tudjuk terjeszteni, és a Hargitai úr által elmondottaknak megfelelően le tudjuk zárni. Elfogadom azt a kritikát, amit önök ketten mondtak, hogy nem elegáns a javas lat, mert vannak hibái, és a 10. § (1) bekezdését is módosítani kellett volna. Ezt elfogadom. Találjuk meg közösen a technikáját, hogy hogyan lehet, bár zárójelben jegyzem meg, nem ez a kardinális kérdés, mert ez jogász szemmel és közjogi szemmel nyilván p roblémát okoz, de a probléma megoldása, tehát az,
